2021-es tanév közösségi szolgálatának letöltése folyamán ismertem meg versem alanyát. Már akkor meg akartam volna örökíteni egy vers formájáman, de jobb később, mint soha:)
Az életünk tiszta lapként kezdődik, a vége már egy teleírt füzet, tartalma jó esetben nem vergődik, hanem szívünkben gyújt örömtüzet. Az ember sokszor túl
A minap olyan nehéznek éreztem mindent, az életet. Bár lélekgyógyász vagyok, vannak ilyen napjaim is. Ilyenkor rábízom magam az Univerzumra és hagyom megélni az érzéseket, gondolatokat. Megengedésben vagyok. Este elmentem sétálni a kedvenc helyemre, ahol körbevesz a természet. Ott írtam ki magamból versben a nehéz érzéseket. Ez az én gyógymódom önmagamnak.
Korán reggel ébredtem, madárdal szólt kertemben. Teltek- múltak az évek, oly rövid volt az élet…. Madarak jöttek- mentek, ám trillák mindig lesznek!
Magányosan állt az erdő közepén Egy álmodozó, középkorú tölgyfa. Fátyolos tekintettel bámult felém, Arcára ezernyi fájdalom fagyva. Szomorúan dalolt szemében könnyel. Szívében tengernyi szeretet, jóság,
Oly sok évvel ezelőtt apró bölcsőben felragyogott a nap, szellő szőtt rá selyemtakarót, csíz dalolt, nem kellett kottalap! Puha kezek dajkálták féltőn, majd rózsasziromban
A lemenő napfényében való buszozásnak is volt egy szép varázsa, ami az embert képes volt megnyugtatni. Edward napi szinten tette meg ugyanazt a távot az
A boltíves, patinás főbejárat már nem tűnt olyan hatalmasnak és félelmetesnek, mint valaha. Joseph Haynes, hátán hegedűtokkal, kezében a milliónyi kottát tartalmazó aktatáskával
Az ellenség, ki elől régóta Futok már… utolér, s betemet. Tudom, kevés nap maradt már, S lezárhatom történetemet. Mit kellene még mondanom? Vagy meg
Az ihlet a tavalyi nyári szünet alkalmával született Magyarpolányban, a vers viszont friss. (Innen a cím) A kép azért fekete-fehér, mert ez a kép hasonlított legjobban a vers alanyára, kiszínesíteni meg nem tudtam. Ott a helyszínen fotó nem készült.
A piros és a kék szív Vera mindig időben ért oda az Otthonba a szülői értekezletre, amelynek minden év májusában az anyák napi ünnepség
A gondolat,mi betölt… A gondolat,mi betölt,az vagy mit elhiszel benned kamatozhat vagy így vagy úgy termést hoz egész életedben ez a hit-pók fon. Aggtelek,2016.07.22.
Elfáradt levél vagyok a fa tetején, Egy gyenge szellő leszakítana ősz elején. Lassú patak csordogál ereimben, Súlyos kövekkel bélelt medreiben. Lenge fuvallat! Ne hagyj a
Ott vannak… Minden mozdulatomban benne vannak ők, Tradíciók és ideák, generációkon átívelők. Szekrénybe téve a kettéhajtott konyharuha, Ez bizony drága nagyanyám mozdulata. Minden rezdülés, amit
Az út poros előttem, S benne nem látom, hol a cél. Megyek, csak megyek előre, Mert a szív mindig remél. Az égen felhők, – szinte
Mikor megszületünk a világ tárt karokkal vár bennünket. Nem kérdi honnan jössz, mit akarsz. Készen kapott tények előre-hátra lendítik létünket Utunk sokszor nem rajtunk áll
Naplóbejegyzés Másnap egyedül maradok: a többiek elmennek egy kirándulásra. Én ide nem megyek, mert szeretnék kicsit elidőzni egymagam a tóparton, érezni akarom a táj
– Láttátok azt a két srácot? – kérdezte Noel barátaitól, miközben kiléptek a Campona ajtaján. – Azokat, akik fogták egymás kezét? – fintorgott Ákos nevű
