Reményem
Negyvenhét év kellett hozzá – mint egy hosszúra nyúlt próba: néha káosz, máskor ragyogás, és nem kevés megpróbáltatás. A napok s évek jöttek-mentek, kilincset
Ilona Sesay
2026.02.08.
Nincs hozzászólás
Negyvenhét év kellett hozzá – mint egy hosszúra nyúlt próba: néha káosz, máskor ragyogás, és nem kevés megpróbáltatás. A napok s évek jöttek-mentek, kilincset
Szervusz, Idegen! Már régen láttalak,Már akkor éreztem, a szívembe zártalak.Nem vettél észre, szinte átnéztél rajtam,Nem szóltál hozzám, én meg csak hagytam. Arcodat kerestem, de már
nyíló rózsád szirma könnyű csókom súlya alatt megremeg, nyelvem nyomvonala serkent rajta sűrű harmatcseppeket, pőre vágyam csőre töltve lágyan ágyásodba engeded, halálos méreg vagy, ha
Csak az egyszerű dolgok érdekelték. Az ég, ahol a bodros felhők elszálltak a végtelen azúrkék vásznon, az árvácska növekedése az ablakban álló virágládában, vagy a
Úgy simogat az őszi napsugár, érzem, most búcsúzik és csak rám vár! Harcias szél elsöpri majd messze, én várni fogom, hogy eleressze. Ég szürkül, bánatos
Létem létedből Véred véremből Sejtem sejtedből Tested testemből Kezem kezedből Szemed szememből Álmom álmodból Vágyad vágyamból Napom Napodból Holdad Holdamból Szívem szívedből Lelked lelkemből. Fényem
Zaj Neki nem volt választása, neki kellett, hogy legyen! Az elvárásoknak, eleget kell tegyen. Mélyszegénység, háború, majd aztán színlelt béke… Az ember szíve mikor mesél,
Pcsolinszky Kitty Húsvét magaslatán… Vesztett Éden! Újra itt állok, mint három évvel ezelőtt. S ha csak egy kicsit is hamarabb jövök a világra, Nem
Halászné Magyar Márta A jót keresni Megalázást eltűrni nem jó ötlet, el kéne oltani a fájó szikrát, de van, hogy az ember el nem
Karcos szél penget a sziklák ormán Ritmusát átveszi az erdő és int, Zizzenő avart terít, mert jóformán Kinyílt a kapu és eljön megint. Zavaromban toporgok
PCSOLINSZKY KITTY Ki nem ismer, az bőrömbe ne véssen! Más nő vagyok… Talán, mert testemen eltérő bőr ragyog. Hideg ujjlenyomatokat hagyok dolgokon, miket
Ott élsz, hol az árnyak meghajolnak, ahol a szélvész és a csend dacolnak? Ott gyúlnak a nemes, igaz szavak, s olyan tiszták, mint a friss
Pcsolinszky Kitty Délibáb Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök. Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök. A szégyenek mellett éhezve keltem! És
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Pcsolinszky Kitty A legszebb baráti mosoly, ami a sötétségben arcunkra oson Bárcsak olyan lehetnék, mint akkor voltam… Mikor a szerencsét telibe megmarkoltam… Most viszont
Egyedül hagytak a világ végtelen kékjében, Ott álltam átitatva nyugalommal, békében, Most elmélyedve megérthetem a miérteket, Talán az élet véleményét is kikérhetem. Naiv kisgyermekként
Miért fáj nekem az, hogy elmúlt a nyár, mikor szívem dobogtatja a rőt ősz, mikor szelíd napsugár megcirógat, vagy a hűvös szél játszik a nagybőgőn?
Minden azon az éjszakán kezdődött. Felébredtem a sötét éj közepén (ez akkoriban nem is volt szokatlan, hisz a nyári hőség rendszeresen felébresztett), és füstszagot éreztem.