Hegyekre fel
Csendesen telnek a napok Az utcákon gyakorta barangolok Egyedül. Nem kell más. Csak a minőség számít, semmi több Amíg lelkemről lejön minden poros rög
Csorba Viktória
2023.09.14.
Nincs hozzászólás
Csendesen telnek a napok Az utcákon gyakorta barangolok Egyedül. Nem kell más. Csak a minőség számít, semmi több Amíg lelkemről lejön minden poros rög
Rég nem tettem hasonlót. Ezúttal legfrissebb írásomat szeretném megosztani. Nem egy könnyed, kellemes témájú, de őszintén megmondom ez az, ami leginkább foglalkoztat. Kikívánkozott belőlem, én pedig teret adtam neki.
Életem első önálló nyaralásának elbeszélését szeretném veletek megosztani. Sokak számára talán bagatell dolog a nyári szabadság, s valahova elutazni, kikapcsolódni, de számomra sokáig a lehetetlennel volt egyenlő. Majd találkoztam a fővárosi ÖNÉ Egyesülettel, és minden megváltozott! Már harmadik éve nyaralok és utazom velük távoli vidékekre is! Ezekért a csodálatos élményekért nem csak nekik tartozom köszönettel, hanem Szandra barátnőmnek is, aki mind ebben segít, támogat, kísér! Olvassátok szeretettel ezt az írásomat is ebben a tikkasztó hőségben.
Felébredtem. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok, milyen nap van. Ilyen ritkán fordul elő. Talán már előre éreztem valamit… Aztán meghallottam a kisebbik lányom hangját a
Kinyitom a ruhásszekrény ajtaját. Úgy teszek, mintha válogatnék, de már tudom, mit veszek fel. Vagy legalábbis azt tudom, hogy mit vennék fel szívem szerint. De
Közel egy hónapos szünet után először is békés, egészségben, szeretetben gazdag boldog új évet kívánok minden alkotótársamnak, valamint az összes becses látogatónak egyaránt! Alábbi írásom különdíjat kapott a MÚOSZ Fogyatékossággal Élők a Médiában Szakosztály által kiírt a Fogyatékosság megélése a koronavírus-járvány idején című pályázaton, Látható, hogy igen hosszú időnek kellett eltelni, mire végre más témák is kezdtek bennem megelevenedni, mint az intézményi elzártság.
,,A szabadság nem a zsarnokság vagy elnyomás hiánya. S arra sem hatalmaz fel, hogy mindig azt tegyük, ami jólesik. A szabadság alá van vetve az
Kopár ágak közt felcsillanó napfény, Jöttödre elillan szívünkből a tél. Langy szellő hoz nekünk új reményt, s hitet, Hogy lesz még itt áldás, béke, szeretet.
Ki vagyok? Kérdem én oly sokszor, Tett-lázban égve, ha élem sorsom, S lemenő napon ábrándozva Vágyom tornácos kastélyokra. Lennék bár néha valami más, Pergamenen a
Más volt az a tavasz Hűs szellő suttogott, álmodó hajnalnak, napsugár bujdosott, hol rügyek pattantak. Ibolya illatán, tavaszi ébredés, szabadság villan át, tartva a fény
Nem feledve… A születésétől kezdve nevelted reszketve, esdve, kérve a sorsot, ne legyenek foltok, ártatlan, tiszta lelkén, tanítva őt a szeretet nyelvén. Az első lépések,
Akai Katalin Szerelem a forradalomban Zsuzsi sötétbarna pamut harisnyáját húzta formás hosszú combjára,
Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos
A lóról, ha vágtat, Azt hisszük, hogy szabad, Pedig könnyen lehet, Kerítésnek szalad. Kopott patáit a Homokba letörli, Rövid életét ma Kalanddal megtölti.
Egy hegy tetejéről beláttam Az igazi valóságot, Az ember életében lévő Összes boldogságot. Sima víztükrön Megcsillanó fényt, Sűrű nádat, kacsákat, S millió rejtélyt.
Színtelen a város, Zavaró hangos zaj a csendben. Félek, hogy csak ennyi, Zöldellő fa, de sivár környezetben. Szeretnék messzire elmenni. Indulnék, ha senki nem követne.
Száll a lepke Esőben és fagyban, Száll a lepke Hűvös pirkadatban. Aprócska vándor, Kit nem vár haza senki, Csak csodálkoznak, Ha látják ellibbenni.
Szabadulnék, lennék űzött vad, Nem állna utamba semmi had. Szívemet mardossa a kín sava, Vágyódó lelkemnek bús szava. Gúzsba kötve pincében élek, Rabként apró