Múlik az idő, nem történik semmi, a monoton kattogó fogaskerekek jól képzett munkások, órabér fejében üzemeltetik a másodperceket és futószalagon szerelik össze a múlandó pillanat
Szeretni volna jó, de hogy kell? Szép szóval és száz virággal? Bátor sorok mögé rejtett rímbe szedett gyávasággal? Szeretni volna jó, de félek, nincs a
Melletted ülök, tök némán és vakon, Szádból a szíved monológja potyog, Ez életnek tűnő végtelen napon feladtál, mint Morse a táviratot. Mennyi szar verset írok
A siralomház sűrű csendje hasítja szét az éjszakát, mely fonalakra foszlik szét, akár sötétkék szövetkabát. Új testet szab rám tűjével az asztrál-varrónő ma végre, mint
Merőleges párhuzam vagy, Meggondolatlan gondolatjel – Elfelejtett jelszavamban Speciális side character. Lemezem nem merev többé, Kiterjesztésed nem fut már, Elavultál, frissítelek, Upgrade, úgymond a la
Receptorok ingatag ingert továbbítanak, így égsz tök véletlenül el bennem tökéletlenül. Képletté lett szívem falán hiányod, mely teljes talány, megoldást sem sejtenek a neurotranszmitterek. Az
Beszélnek hozzám a hangok, de félek, hogy elhagynak egy nap és mélyen belül nem marad senki, hogy dalokat írjon a sötétben rólam szemérmetlenül, mit nem
Kidőlt a vén gesztenyefa, mi kertünk végén állott, Arcán a cseppfolyós idő ráncos kéreggé szilárdult. Láthatatlan vasfogak közt őszbe hajló koronáját Természetes reakciók módszeresen korrodálták
