Örökké
Magamat csúfnak láttam, de te szépnek Azt gondoltam nem vagyok elég, de te szerethetőnek találtál S úgy szeretsz, mint eddig senki más Megtaláltad a kulcsot
Berecz Klaudia
2025.06.11.
1 hozzászólás
Magamat csúfnak láttam, de te szépnek Azt gondoltam nem vagyok elég, de te szerethetőnek találtál S úgy szeretsz, mint eddig senki más Megtaláltad a kulcsot
Nem őt választottam. Kitől megdobbant a szívem, ha csak nézett szép szemével, és én elhittem hirtelen, hogy van az a fajta szerelem, amit mások nem
felparázslott még sincs semmi maradni vagy messze menni szólni várni elfeledni találkoztunk mért csak ennyi kívül-belül valóm körül a gondolat tódul megül vesztegel a szívem
Már nem fütyülök az ablakod alatt, a könnyed csak hull, folyik, mint a patak. Nem ülök többé melletted a padban, de veled vagyok minden gondolatban.
Magatehetetlenség szoros gúzsba köt. Húzom,feszítem, de nem szabadulok. Az emberi ész és a szív a lélek hangjával együtt olyan, mint a tengerben az örvény. Szédítően
Szívem olyan sokszínű, mint a szivárvány. Feléd repdes, válladra száll. Lila színű ködben ott piheg válladon. Félve, remegve hallgatja szíved dallamát. Megjelent:Irodalmi Rádió
Veled együtt hallgat a csend, már nem fáj, hogy múlik a perc. idő nem sodor, ha itt vagy, szívemet nem járja a fagy. Veled
Feltekintek, s ahogy nézem, száll egy gólya épp az égen. igyekszik most a párjához, a nádas parti nyárfához. Fészket raknak, ott is élnek, az ágakat
Most tudtam jönni. Féltem kicsit, hogy meg nem ismersz, elkerülsz, hogy szemed majd másfelé tekint. Most tudtam jönni. Tán örülsz… Nem baj, ha közben másra
Lehet-e szebbet kérni, hogy boldog légy? Kacagó szemedbe nézni, simogató kezed érinteni. Lehet-e szebbet kérni? Veled együtt kelni, mosolygó szemedbe napfelkeltét nézni. Lehet-e
Beléd szerettem egy fájó pillanatban. Bele zuhantam ölelő karodba. Bele égett szíved a szívembe. Bele égett szavaid súlya a lelkembe. Bele égett lelked gyönyörű szerelme.
Egy novella, egy videó. Ünnepi örömzenét és tréfát láthatsz a történet után. Húsvétolás a Pilisben Nagyböjtök idején Gaján Vilmos népművelő, regegyűjtő barátommal kis falvak régi
Ajkad perzsel, tűz és máglya, piros arcom, mint a fáklya. Ujjad nyomán testem éled, szemed tükrén fényben égek. Erős sóhaj, vágy és szavak, elmúlt éjfél,
Kedvellek… Oly régóta hallgatom nyelvednek Bús, éles, lelket szaggató panaszait, Melynek elmém képtelen fogadni parancsait, De mégis szívednek keserédes nedvével Elcsábítod belsőm, minden szentségével.
Szerelem simítja kis szívemet, ahogyan a szép arcodat nézem, régen zenélt bennem ilyen érzés, de még most is csak magamat védem. A véletlen sodort az
Testamentum Örök idők közel távol Felhők felé szárnyalás. Táguló világomban záruló, őrült rohanás. Sóhaj váltotta remegés, Gyönyört zúzó lebegés. Remény imádott estének Feledett
2021 december 11. A Rab Mária forráshoz vezető túra legjobb útitársa volt, az aznapi túracsoport kabalája. Kicsi a bors de erős, az apró fekete tacskó
Melléd ülve várom a reményt, a megváltást, A képzelt kis világomból való kirántást. Akarom, hogy közelebb húzódj, és karoddal magadhoz húzz. Akarom, hogy erősen ölelve