Amikor vége van
Amikor vége van Itt van a tél, a hideg tél, mindenki fázik, mindenki fél. Fél a jövőtől, az ismeretlen sorstól, mi pedig az eljövendő, örök
Amikor vége van Itt van a tél, a hideg tél, mindenki fázik, mindenki fél. Fél a jövőtől, az ismeretlen sorstól, mi pedig az eljövendő, örök
Tiszavirág-szerelem Hol van már a júliusi napfény, a hullámzó tó, vidám kacagás, az önfeledt mámorkeresés, a végtelennek hitt csókok, két szív együtt dobogása, két szempár
Ami megmaradt „Mindent akartunk s nem maradt” álmunk örökre szétszakadt, hittünk csókok erejében, a boldogságkeresésben. Hiába minden mozdulat, gyönyör, kéj, teljes bódulat, az öröm minket