Kis madár
Énekel egy madár, és viszi a híreket, Összeforrasztja a megsebzett szíveket. Szárnyával megsuhogtatja a tájat, Szívünkbe ne üsse fel fejét a bánat. Indul már innen,
Muzsik Szandra
2026.01.31.
Nincs hozzászólás
Énekel egy madár, és viszi a híreket, Összeforrasztja a megsebzett szíveket. Szárnyával megsuhogtatja a tájat, Szívünkbe ne üsse fel fejét a bánat. Indul már innen,
Kinyújtózom az ég felé Remélve, hogy elérnek kezeid idáig S újra átölelsz ahogy régen Mint amikor még semmitől se féltem. Beszélek az ég felé
Mintha a melankólia sötét virága belőlem nyílna ki, időtlenül, hiába tépem le, taposom el, gyökere a mélyben újra zsendül. Meggyötört szívem az élet alkonyi sugarán
Mikor itt az óra utolsót üt, és pezsgő csillan a poharakban, mi elhalkulunk és megszámoljuk az üres székeket a szobában. De ott távol, ahol már
Kinek hazudnék, neked vagy magamnak? Ha azt mondanám, nem kívánlak, nem akarlak. – Nem áltatlak mézes szavakkal, mesékkel, Próbáltalak elfeledni, magamban így szóltam “menj el!”
Szívem olyan, mint kettétört árbóc, mely pusztító viharba került, Körülötte a végtelen tenger, bár érez még, de reménytelenül. A lelkem próbál erőt gyűjteni, szívem támogatva
Izzón Lesz olyan, hogy egy férfi elfelejti hogyan szeretett egy nőt? Amikor már nem érti, mégis izzón szereti őt? Van olyan, hogy szereti
Átváltozás Monoton ritmust hallok – A szívverésem visszhangzik bennem, Vagy tán a tiéd az, Mely még átverekszik a csenden. A hideg föld őrzi
Zaj Neki nem volt választása, neki kellett, hogy legyen! Az elvárásoknak, eleget kell tegyen. Mélyszegénység, háború, majd aztán színlelt béke… Az ember szíve mikor mesél,
Szerettem de engem szerettek e valaha? Szívem s lelkem a választ kutatja Mert ha valaki ezt mondja nekem Attól még lehet a hátam mögött kés
Itt a sarokban Árnyakba borulva Él ez a rémkép Végtelenül végképp. Szívedet kutatja Félelmed mutatja Boldogságod keresi S ha megleli elveszi. Minden napszakban
Átható a csend körülöttünk, mintha az ég is visszafogna minden hangot, a fák nem susognak, a madár is csak hallgat, a fuvallat is elbújik az
Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben
Gyere haza kérlek! Évek óta várok rád Ilyen hosszú lenne Az út mely a mennyből idevezet? Nem tagadom, még mindig eszembe jutsz S ha
Magam vagyok, árva lettem, mint ahogyan megszülettem. Árvaságom látod, Isten? Ígért. Nem jött. Elhagyott. Ki értem volt, rég halott. Jövök-megyek, megvagyok. Nem tudni, örök mért
Sós nedűt iszom, ugyanakkor mégis édeset Ezt kortyolgatom mindennap, minden éjjel Miközben azt várom, hogy a kaszás kopogtasson Ez a folyadék szépen lassan lecsúszik a
Az ember akiben a legjobban megbíztam Akiért az életemet is feláldoztam volna Elment. Akit testvéremként szerettem Akiért tűzbe tettem volna a kezem Elment.
Nézz rám! Egy elveszett lélek Már régóta csak emléked szorításában élek Fojtogató érzés akárcsak rád gondolnom S ha eszembe jutsz szüntelen levegőért kapkodom. Hisz