Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben
Gyere haza kérlek! Évek óta várok rád Ilyen hosszú lenne Az út mely a mennyből idevezet? Nem tagadom, még mindig eszembe jutsz S ha
Magam vagyok, árva lettem, mint ahogyan megszülettem. Árvaságom látod, Isten? Ígért. Nem jött. Elhagyott. Ki értem volt, rég halott. Jövök-megyek, megvagyok. Nem tudni, örök mért
Sós nedűt iszom, ugyanakkor mégis édeset Ezt kortyolgatom mindennap, minden éjjel Miközben azt várom, hogy a kaszás kopogtasson Ez a folyadék szépen lassan lecsúszik a
Az ember akiben a legjobban megbíztam Akiért az életemet is feláldoztam volna Elment. Akit testvéremként szerettem Akiért tűzbe tettem volna a kezem Elment.
Nézz rám! Egy elveszett lélek Már régóta csak emléked szorításában élek Fojtogató érzés akárcsak rád gondolnom S ha eszembe jutsz szüntelen levegőért kapkodom. Hisz
Elment, de visszavárom Mindennap várakozok az üzenetre ,,Próbáljuk meg újra, hiányzol” De miről beszélek? Letiltottam minden felületen. Felejtenék, de nem vagyok rá képes Bíznék
Mostmár nélküled kell élnem Sosem lehetek már melletted Ég veled! Szívem apró darabokban hever S többé kezeid nem ragasztják össze Ég veled! Semmi
Halászné Magyar Márta Elapadt minden dáridó Nem jót zeng most nekem a rádió, túl közelről harsogja halál hűsét, rég elapadt már minden dáridó,
Talán majd egyszer, egy másik életben Megértem miért tetted ezt velem Lehet csak tönkretettek benned belül valamit De sérelmeid nem lehet kifogásként használni. Veled
Mondd, van értelme harcolni? Azt mondtad igen Kérdeztem, hogy kettőnknek valaha vége lesz? Azt válaszoltad sohasem. Ó, hogy meddig tudtad ecsetelni Hogy engem soha
Remélem olvasod ezt Hiszem, hogy eljut hozzád Ma is rengeteget gondolok rád S ami történt még mindig nagyon fáj. Egyszercsak jött az értesítés Az
Kecsegtettél szép szavaiddal Elhitettél velem mindent Azt mondtad szeretsz s, hogy hiányzom neked De mindebből semmi sem volt igaz. Bíztam benned, veled tényleg éreztem
Mindennap,minden percben Kísértenek az emlékek mintha sosem múlna el Mintha sosem múlna el az érzés ami hiányoddal jár Hiszen itthagytál s még mindig nagyon fáj.
Egyik napról a másikra megváltoztál Elfordultál tőlem és elsétáltál Számodra megszüntem létezni Ami a legjobban fáj,hogy nem voltál képes megmagyarázni. Nem mondtál semmit csak
Nézlek de nem látlak Többet téged nem várlak Nem fogok könyörögni a figyelmedért Ne gyere közel! Örökre elvesztettél. Hallgatsz de nem hallasz Szavaim nem
Késő este van. Zötyög a metró alattam. Jól elfáradtam megint, a szememet is alig tudom nyitva tartani. Szemhéjam alatt pereg a filmem, a szokásos.
Lassan lépdelt a gyászmenet, a zene ritmusára, ütemesen. Kísérve az elhunytat a ravatalozótól a sírhelyig. Én mentem legelöl, a gyermekeimmel karonfogva. Ez az a helyzet,
