Nem azon múlik, hogy van-e merszem, örülnék, ha gyerek mind boldog volna, ha ezt okozhatná bármelyik versem, engem a boldogság átkarolna. Szívesen összeszedném bátorságom,
Falusi szonettek I. Tüzet csiholva erősen, tisztán, Falu bolondját gúnyolni nagy orvul. Messzetájon griff társaira mordul, (Ki anyónk meséiben is hisz tán). Pille
Éjszakai szonett Lásd, a hold, ki éjjelente kel fel, Most megtagadja a nagy sötét szavát, Csillagnak int: „Segíts rajtam, jó barát, Álmot hintő sárga
Mindent tudni vélek a lélek-mesékről, Mindent látni vélek, mit látni a fényből, De minek mindent tudni, minek mindent látni, Hisz a felszínen könnyedebb lélektáncot járni.
Tapintható, hallható már: elköszönt a tél, Lecsitult kisvárosban susogva száll a szél, Mégsincs sehol egy lélek, ilyen most a rend, Utcasorok házai közt új életre
Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény. Végre megláttam pókháló
