Hozzád, neked
Szemed a jövőd kékjébe merengjen, lásson egészséges, hosszú életet, S hogy partot érj a tajtékos tengeren, szorítsd kezedbe a kinyújtott kezet. Már ne keresd,
Sütő Ágnes
2025.11.17.
Nincs hozzászólás
Szemed a jövőd kékjébe merengjen, lásson egészséges, hosszú életet, S hogy partot érj a tajtékos tengeren, szorítsd kezedbe a kinyújtott kezet. Már ne keresd,
– Zsófi 32.születésnapjára – Ma csendben ülök, mégis bennem csodás emlék éled újra, az első pillantásod fénye örökre belém van íródva. Ujjaim fogták apró kezed,
Száz éve születtél e korhadt világra, Nem élted mindig vidáman gyermekséged, Bár jutott szelíd gyógyír vesszőcsapásra, S nem sodort magával zajló élet-tenger. Törékenyen álltál a
Halászné Magyar Márta Ötvenöt Tán` egy korty bor lecsúszik ma a torkon, emléket állítva magzatvizeknek, földi létbe kapaszkodott a horgony, évek azóta elszállni siettek.
60 ? Csípős, szitáló Márton-napon megállok egy aranyló fa alatt. Mint más világból érkezettet, beburkol most a gondolat. Szürke, magányos ez a reggel, mégis szívemre
Nem kérdés, hogy ma már lenne merszem, és persze, ha lehetőségem volna, Téged köszöntene ünnepi versem, két karom szeretettel átkarolna. Összeszedném maradék bátorságom, napjaidat színekkel
Pünkösdi rózsa szára hajolva, görbe a háta, lába már sánta. Életre hívták, szülője nincs már. Sima volt arca, gond ránccal varrta. Sápadt az
Sok évvel ezelőtt a mai napon születtem, Édesanyám ölében kinyitottam szemem, Gyerekként láttam meg akkor a világot, Felnőttként élek ma már minden napot. Ma is