Fűszálak
Eldőlnek a fűszálak, Tavaszi szélben szállnak, Borús esőcseppek elől Elhajlanak a faágak. De minden szár tetején, Egy-egy kis virág körbeér, Vidám dalt csilingel A
Csorba Viktória
2023.09.14.
Nincs hozzászólás
Eldőlnek a fűszálak, Tavaszi szélben szállnak, Borús esőcseppek elől Elhajlanak a faágak. De minden szár tetején, Egy-egy kis virág körbeér, Vidám dalt csilingel A
Tarka réten lepke száll, Színesedik a határ, Virág nyitja a kelyhét Illat árad szeretszét. Játszik széllel a tavasz, Pitypang ernyőt nyitogat, Bimbó hasad ágakon,
Még fagyos a föld és a nap sugara, még magba húzódik levele és szára, még kéményfüst száll a házak ablakára, didereg az ember, fázik
Nyári éjszakákon merre visz az álom? S ha eltűnik, vajon hol találom? Izzó parázs forró rejtekébe bújva? Zuhatag mögött, titkos barlang-kútba? Ha a hajnal sírva,
Napok ereszcsatornáin könnyből fagyott jégcsapjait szeli a magány, sós ízű álmod búcsút int. Eszembe jut valaha volt régi napok hamvába holt szerelmi lázunk egy ködbe
Madár füttye zeng. Erdő mélyén alvó csend hóvirágot rejt. Kikelet-álom suhan végig a tájon tavaszi széllel. Ébredő tavasz tarolja le a havat fényáradattal. Tavasztündérek virágkoszorút
Júlia lányomnak minden szeretetemmel Tudjátok, mi az a kiszebáb? Nem? Na, akkor elmondom. Egy varázsláshoz kapcsolódik. Persze, hogy vannak-e varázslók, vagy nem, működik-e a varázslat,
Beköszöntött a tavasz: ahogy a virágok bontogatják szirmaikat, úgy nyílik mosolyra az emberek ajka. Engem nem különösebben hat meg ez a tavaszi ébredezés. Mindig is
Drága Nikita Üknagyapa! Rendben megérkezett a legutóbbi leveled. Jó érzéssel töltött el újabb történeteidet olvasni. Csoda érdekes dolgok történnek veled. A lányoknak is elmesélek
Táj tavaszi szélben Bolyhos öreg jegenyék sora várta a szél szabadító lendületét. Az tépi a szőrüstök ragacsát. Nagy szőrpamacsok telepednek a bokrok alá. Elidőzik
A szív tavaszt vár, de vörös-arany falevelet sodor a szél már. A szív tavaszt vár, de az ablakon a tél kopogtat, s csak fáj,
Végre elérkezett a március, vele elérkezett a tavasz. Előbújt a napocska is téli rejtekéből és vékonyka fénysugarai lassan elkezdték felmelegíteni a földet. A fű kizöldült,
Bolyhos öreg jegenyék sora várta a szél szabadító lendületét. Az tépi a szőrüstök ragacsát. Nagy szőrpamacsok telepednek a bokrok alá. Elidőzik ott a szöszördögök ébredező
Kopár ágak közt felcsillanó napfény, Jöttödre elillan szívünkből a tél. Langy szellő hoz nekünk új reményt, s hitet, Hogy lesz még itt áldás, béke, szeretet.
tavaszra ébredt lelkem zeng, zsibong bennem egy ismerős érzés szóvirágok nyílnak rétemen repülni tudnék feléd angyalok szárnyán suhanok nevedet suttogom ajkamba harapva – bárcsak itt
Itt is, ott is bújna! Mintha bomladozna, mintha nyiladozna, mintha illatozna… Itt is, ott is színek: lilák, sárgák, kékek. Ó, micsoda képek! Itt is, ott
Májusi orgonák illata messze száll, letépsz egy ágat, és szirmokon csorduló vágyakon szárnyaló lelkednek dalától részegülsz, jössz felém, keresed a kulcsod. Megnyílik az ajtó, s