Hosszú idő után újra elővett és nemrégiben kissé átszerkesztett versem, amelyet megkésve bár, de cseppet sem okafogyottan osztok meg. Diáknap alkalmával a vers feletti dátum napján hozta őt és három társát a sors, valamint a Kutyákkal a gyermekekért Alapítvány, amelynek remélhetőleg nem sértem jogait ezzel a művel. Akkoriban még nem volt olyan tudásom, amivel több kutyáról is tudtam volna írni egyszerre, ráadásul ő köztük a legkülönlegesebb, pont azért, amit a versben leírtam: ő hozzá kétszer is szerencsém volt. Nem tudom mi lehetett az, de biztosan megvolt az oka, persze ezt az okot nem firtatom, szimplán csak hálás vagyok érte, egykori közoktatásbeli pályafutásom visszatérő szereplőjéért:)