Oly bánatos
Oly bánatos e szép ország, már minden könnye elapadt. Kiszáradt a patak, szántó, s az érzők szíve megszakadt. Egyre jobban forr a hőség, termés
Oly bánatos e szép ország, már minden könnye elapadt. Kiszáradt a patak, szántó, s az érzők szíve megszakadt. Egyre jobban forr a hőség, termés
Környezetszennyezés fest zord képet, szél szemetet szór szét minden térről, ahová előzőleg ember lépett, megfosztotta a sok szenny a fénytől. Szeméthegyekről vetül az árnyék,
Erdők sikolya Erdei tisztás, élete izzás, égbekiáltó fájdalomé. Ág zuhanását, halld suhanását, megsebesítvén, álmokat űz. Zeng a kiáltás, vád a morajlás, minden irányú, rajtaütés. Éjjeli
Zümmögve, keringve, kitikkadt torokkal bolyongott Beenett a méhecske, keresve a szörnyű szomj haláltól való megmenekülés bármilyen apró esélyét. A kert, amibe betért, kicsi volt, és
Jaj, te világ! Már a bánat rád szabadult, szerteárad… Mert a vegyszer árja terjed, vidék, város ettől szenved, mint a köd, ül rá a tájra,
Délután olvastam, hogy hazafelé tart Zoltán, a gemenci erdő jeladós fekete gólyája. Írtam hozzá egy verset. Zoltán, a gemenci fekete gólya érkezését várva Kertek alatt