Vallomás
Pár kedves szó, semmi több, Megjelent az email boxban, S titkon belopta magát a falak mögé, Táncos lábbal libben-lobban. A verseidben lobogó szenvedély Kíváncsivá
Pár kedves szó, semmi több, Megjelent az email boxban, S titkon belopta magát a falak mögé, Táncos lábbal libben-lobban. A verseidben lobogó szenvedély Kíváncsivá
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és egy királyné. Volt nekik egy fiúk, akit Ambrusnak hívtak. Ambrus királyfi kíváncsi fiúcska volt, minden
Az írói álnevem: Lomnici Zita. Sajnos még nem írtam alatta semmit. Évek óta az első novellámat pofozgatom. Sehogy sem tetszik. A címe: Találkozásom a művészettel.
Ezernyi cseppje táncol kezemben, szökőkút gyöngye fut, szalad. Szívemben fénye, sebes kis lénye, szabad vizével elszalad. Utol sem érem, egekbe ér fel, táncához hív el,
„Mindenki boldog hivatalból: csak nem mutathatja meg – sebeit!” – Berda József 1. A tiltás létrehoz. 2. A tagadással állítasz. 3. Aminek ellenállsz, az hat
Szúette szekreter, vén bútordarab Csak állt a sarokban esztendők alatt. Roskadt falat támaszt, emléke a múltnak, Foszlott függönyön át ablak szeme pislant. Fiókja féltve őrzi
Titkos utakat jár a fény, Veled? Hiába minden szó, Lehetetlen Örökkévaló! Rám talált valami démon, érted ezt? Fény születik ma újra, suhan az éjben a
Titok hozott a napfény városába A nap tüzében újjászületni Életem delén, szívem csodákra vár A Tisza-part csendjével betelni Hol köszönt az ősz, és bíbort fest
Csak Te láthattad arcomon – hiszen nincs több ily make up – mit lázasan fest a gyönyör s lepelként terül rám a kéj ziháló éjszakán
A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg