Vice versa
Semmi sem az, aminek látszik, minden az, amivé nézem. A tudat paradoxont állít, az univerzum törvényszerűsége ritkán fér be az elme rácsain. Mi a valós?
Molnár-Kozma Alexandra
2022.11.16.
Nincs hozzászólás
Semmi sem az, aminek látszik, minden az, amivé nézem. A tudat paradoxont állít, az univerzum törvényszerűsége ritkán fér be az elme rácsain. Mi a valós?
Kókusztejbe mártózik a reggel, incselkednek ízei a napnak. A jelenlét kiskanala éppen éberségem fogainak koccan. Te(l)jes fókuszba keverem magom, mi szétgurulna, összeterelem. Gyöngyöző percek forgatagából
Leteszi terhét, kikötött a ma, csomagja enyém, mérlegen a nap. Zárul a szemhéj, derűit viszem, gyöngyös kagylóbél napomnak kincse. Szuszog a holnap, méhében a lét.
A megszülető naptól pirulós az ég. Leválna már bennem elméről az Én. Felhőkről a gondolatok vissza-visszanéznek tudatomnak derengő, örök lény-egére. Felöltött testet és ráolvadó időt
A peronon rovom a köröket, mintha így gyorsabban telne az idő. A Hold már a horizonton toporog, talán fázik. Nekem is muszáj mozognom, a január