Túl messzi vagy
Sikolt a lélek, s elcsuklik a hang, a szív dörömböl, a pánik ural. A kétség elborzaszt, jön a vihar, a véletlen elsodor, túl messzi vagy.
Sikolt a lélek, s elcsuklik a hang, a szív dörömböl, a pánik ural. A kétség elborzaszt, jön a vihar, a véletlen elsodor, túl messzi vagy.
Elemészt a tűz, ha látlak,olyan ez, mint egy varázslat,életre keltetted bennem,ezt az érzést el kell viselnem.Szikrázó szemedbe, ha nézek,elveszek, mint egy kallódó lélek,odalesz minden e
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény özvegyasszony. Magányosan éldegélt faluszéli kis kunyhójában, nem volt senkije a világon. Gyakran járt a közeli erdőbe
Hogy rád találtam…lett földi létem beteljesülése. Másra nincs szükségem, érted már megérte Tipornom sok fájó, gyászos, reménytelen évet. Általad megtaláltam édes, végre a békémet.
Néha mindenkit elöntenek az érzelmek. S nagyon nehéz őket helyesen kezelni. Neked is tudnod kell, muszáj felfedezned, Mi az mi segíthet, hogy jobban tudj lenni.
Leégett már az utolsó gyufaszál. Oh, nála szebbet te nem is mutatnál. Csak egy füstölőt gyújtottam meg vele. Elégett az is szép lassan egy este.
Hajlik a szár, pipacsok tűzpirosán ide vár, szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár. Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk. Érik