Mindjárt Karácsony! De most más lesz. Imádom, szeretem, várom, ahogy eddig is, minden évben. Csak most egy kicsit másképp. Nyolc éve, mióta a nagylányom megszületett,
Sötétség ereszkedik a tájra, S bent fénybe öltözik a lélek. Tékozlók útján lépdelő lábak Karácsony napján hazatérnek. Csillagszóró-sugárba néz szemünk, Tetőnket csendben lepi a hó.
Anyák napjára Én is (ahogy mindenki) Jöttem mezők haján, Megérkeztem ide ki, Éltem világ baján. Követtem az életútján Előbb édesanyám. Saját utat neveltem
Szent Karácsony Lelkünk vágyódva didereg a tájon, áraszd ránk meleged, szentséges Karácsony! Cicám fázva néz rám, közel ül a tűzhöz, Szent Karácsony, jöjj el,
A világ máglyát rakott köréd, aranyban s zöldben izzó harag állj meg, állj meg! Tűzvész emészt, s oly szép az áldozat. Vándor-csillagon érkezett fény koszorúzza
Tél Hó bele-,bumm-bele, orrod pirosán kivirul Tél szele csípi az arcod, mosolyod kipirul Szán nyomain suhanó por hava fellege kél Lábam alatt ropogón porzik, a
Te vagy a kudarcom, Nem tudtalak ellökni Te vagy a bukásom, Nem sikerült meggyőzni Engem nem lehet szeretni Pedig ha tudnád hogy igyekeztem, engem senki
