A kerítésünk, melynek téglákból kirakott aljzatára léptem, nem volt magas, így könnyedén átleshettem felette. Szerencsére a szandálom is épp elfért a tégla és rozsdaette, öntöttvas
Izzón Lesz olyan, hogy egy férfi elfelejti hogyan szeretett egy nőt? Amikor már nem érti, mégis izzón szereti őt? Van olyan, hogy szereti
Rohantam az ölelésbe, csókod a számban lángra gyúlt. Vágyainknak vaskorlátja nagyot pattant és lehullt. 0
A hold alatt vetkőzik az este, ruhája csillag, bőre sötét. A vízbe hajló árnyék rezdülése úgy simogat, mint egy régvolt emlék. Szobák falán törött
A szív zsong, mint mikor a méh rajzik, Jó érzés volt, hogy nekem udvarolt. Való volt, nem virtuális, plasztik, Éreztem illatát, ha hozzám hajolt.
Vágyálmom hintázik egy csillagon, Nem rejti sem láda, sem paraván, A békét az ölemben ringatom Lógatszkodva fényes sugarán. Lent nagy ritkán felgyullad egy lámpás
Az ideális, írásban is szürreális Gondolatban feltámasztott Valóságban valótlan vontatott vallomás, Képzeletem képtelen kiéhezett kéjelgése, Hogyan érthetné értékét az értelemnek az, Akit még én magam,
Nyár van, ezer színben fürdik a város, Megrengetik hang- és fényrobbanások, S az utcákon hömpölygő emberhadak Egy falatnyi létért fejvesztve futnak. Hűs, sós tengerre szomjazik
Egybeolvadt tekintetünk, a buja vágy tűzzel simít, képzeletem feléd repül, eszem türelemre csitít. Karom öleli testedet, nyelved érinti a számat, a borzongástól elvesztem, a
Álmomban csillagot láttam, mely fényesen ragyogott, elsuhant az égen, még nyomot sem hagyott. Álmomban tüzet láttam, mely nagy lánggal égett, sosem láttam tán ilyen szépet!
Elég volt egy röpke pillantás, nehogy megsejtse valaki más, majd elkaptam rólad a szemem, csak valaki észre ne vegye. Tova tűntél, mint titkos álmom, arcodat
Nézem, ahogy elszáguld mellettem az élet, S az a szomorú benne, hogy nem véled, Mert egyedül kell elviselnem a mindennapok gúnyját, És magányosan kell pengetnem
A legszebb nyáron mosolyognék, Amikor a tükörbe nézek. És minden áldott, hű reggelén Simogató mosolyod ébreszt. A tenger hulláma fürösztne, Víg madárcsacsogás kísérne. Éjjel-nappal fognám
Szépséged oly nehezen leírható, Annyira felfoghatatlan, Hogy arra nem létezik megfelelő szó. Jó arra gondolni, hogy a világon vagy, Mosolyod a legcsodálatosabb dolog, Amit
Én azelőtt soha nem hittem a csodákban, Míg gyönyörű arcodat meg nem láttam. Úgy hat rám mint még életemben soha semmi, Varázslatos tekinteted lehetetlen feledni.
Tudom, lehet nem is ismerlek talán. Mégis elvarázsolsz engem igazán. Mosolyod ezernyi árnyalatának szépsége Túltesz a képzelet minden csodás varázslatán. Mi a legszebb rajtad,
Tudom jól, hogy köztünk nem lehet semmi, De tekintetedben el tudnék örökre veszni. Ha a szemedbe nézhetek nem számít már semmi, Annál szebbet biztosan nem
Nincs más vágyam, csak egyetlen egy: Hogy láthassam kedves mosolyod, S melegség járja át szívemet, Amikor tekinteted rám emeled. Nem szeretnék tőled semmi mást,
