Nincs más vágyam, csak egyetlen egy: Hogy láthassam kedves mosolyod, S melegség járja át szívemet, Amikor tekinteted rám emeled. Nem szeretnék tőled semmi mást,
Hogy rád találtam…lett földi létem beteljesülése. Másra nincs szükségem, érted már megérte Tipornom sok fájó, gyászos, reménytelen évet. Általad megtaláltam édes, végre a békémet.
Mint ki sivatagban rekedve őrülten vízért epedez, Mint haldokló, ki várja az utolsó kenetet, Mint reményvesztett …ki mégiscsak célra lelt, Úgy helyeztem kezedbe a
Rég nem tettem hasonlót. Ezúttal legfrissebb írásomat szeretném megosztani. Nem egy könnyed, kellemes témájú, de őszintén megmondom ez az, ami leginkább foglalkoztat. Kikívánkozott belőlem, én pedig teret adtam neki.
Szeretnélek egyszer igazán szeretni, Hűvösödő szélben izzadva remegni, S futni elibéd, ha feltűnsz az út kövén, Mosolyogva inni szavaidnak mézét. Szeretnélek egyszer titokban szeretni, Kicsiny
Patrick beleszívott a cigarettába, és miközben lassan, élvezettel kifújta a füstöt, San Diego éjszakai fényeit figyelte. A Csendes-óceán felől érkező párás, langyos légáramlatok sós hínárillat
Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös
Az albérlet bújtató ölelésében gubbasztok, arcomat nyirkos tenyerembe temetem. A kínzó önvád, a bűntudat nem hagy nyugodni. A feszültség az apróra zsugorodott gyomromból kúszik fel
Az éj lassan feloszló sötétje puha takaróként ölelte körül a hajnali buszt a csikorgó hidegben. Az utasok arcán a félbeszakadt álom öntudatlansága fénylett. A nehéz,
Ördög vagy vágy, Egyre megy. Az éjszaka leplében Ténfereg, Aztán összecsap A szív és az ész, Távoli emléket Újra megidéz. Fergeteg csatájuk Szabadon tekereg, Libben
Csak Te láthattad arcomon – hiszen nincs több ily make up – mit lázasan fest a gyönyör s lepelként terül rám a kéj ziháló éjszakán
Elválni tőled oly nehéz. … Füledbe súgom, szeretlek. Arcodat simítja most a kéz, Édes szerelmem, Ne tedd meg! Maradj velem, karomban hadd tartsalak. Maradj velem,
Egy hegy tetejéről beláttam Az igazi valóságot, Az ember életében lévő Összes boldogságot. Sima víztükrön Megcsillanó fényt, Sűrű nádat, kacsákat, S millió rejtélyt.
Csak azt feledném, azt az éjszakát! Áldott felejtés szárnya alá vegye a szél vágyaim kielégült sóhaját. Szájam zugában még ott csorog, édes a méz.
Szellőtánc a hajadban, tükör fénye a tóban. Árvalányhaj, árvalányhaj a szólam. Gyöngyvirág a szívedben, fehérség a lelkedben. Virágkehely, virágkehely a fényben. Ringó csípőm járása szívemnek
A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg
Öt éve fedeztem fel Frida Kahlo festményeit. Önkéntelenül írtam egy verset az egyik képéhez, majd a napokban azt vettem észre, hogy már ötven képhez írtam
