Szeress
Simogass, ahogy a hajnal simít egy párás ablakot. Figyeld, ahogy a szél susog egy elfeledett dallamot. Legyél te a hallgatásom, mit nem törnek meg a
Horváth Edina Anna
2026.01.09.
Nincs hozzászólás
Simogass, ahogy a hajnal simít egy párás ablakot. Figyeld, ahogy a szél susog egy elfeledett dallamot. Legyél te a hallgatásom, mit nem törnek meg a
Sötét az éj, a nap nélkül fázom, suhan képzeletem egy holdsugáron, Képeket idéz, mikor megpihen, csillagok alatt hajózok, a semmiben. Folyton bolyongok, mert hozzád vágyom,
Elmentél, itt csak a csend maradt, nem hallani már halk sóhajod. Az idő lassan tovább halad, de bennem él minden óhajod. Űr tátong, mit semmi
Régen boldogan éltem életem, nem szerettem férfit így sohasem. Gyönyörűnek, igazinak hittem, egyedül voltam ebben a hitben. Érzéseimet nem adtam másnak, hittem, vágyaim valóra válnak.
Szerelmedet hozd el nekem keltsed életre a tüzet, oltalmazón ölelj engem, és soha ne legyen szünet. Forrón csókolj, bűvölj engem, érezzem benned a vágyat,
Azt hitted, már nem szeretlek. Én azt hittem, minden elveszett. Annyi fájó kétség között az örökké nem talált helyet. Nyomában még sok örök járt, de
Szavaid közt legszebb lennék, simogatnám lelkedet, madár lennék a kék égen, és repülnék, csak veled! Ölelésben lágyság lennék, forró nyárban lehelet, rád
Vaksötétben matat Egy tétova érzés, Lepereg a lakat Forr az első lépés. Utat tör előre Egy félénk gondolat, Pulzáló lendület Kószán letapogat. Egy
Aprítós Emlékszel még? A Tejúton, tejbe aprított hullócsillagot ettünk reggelire, és vártuk hogy a tejcsárdában táncra keljen az este. Szerettelek…talán te is szerettél. Bizonytalan már
Én néha csak úgy lennék, A világ végére mennék, Hogy ott csendben leülve, A semmi hatalmán merengjek. Én néha csak úgy elbújnék, Egy réten
Szeretnélek, ha engednéd, reggel karodban ébrednék, átölelnélek, éreznéd, ha engednéd, csak engednéd. 2018. június 3. 0
Egy tekintet és egy mosoly, ennyi jut belőled, nekem. A szívem, érzem, már fogoly, hisz elraboltad, kedvesem. Egy lopott pillantás, némán, hisz csak szemeink beszélnek,