Kidőlt a vén gesztenyefa, mi kertünk végén állott, Arcán a cseppfolyós idő ráncos kéreggé szilárdult. Láthatatlan vasfogak közt őszbe hajló koronáját Természetes reakciók módszeresen korrodálták
Kedvellek… Oly régóta hallgatom nyelvednek Bús, éles, lelket szaggató panaszait, Melynek elmém képtelen fogadni parancsait, De mégis szívednek keserédes nedvével Elcsábítod belsőm, minden szentségével.
A munkámból adódóan hetente többször megyek fel Óbudán a Testvérhegyre. Csodálatos látvány ahogy napról napra, hétről hétre változik a természet látványa.
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy királyság. Az ott uralkodó királynak csak egyetlen egy fia volt, de nem
Mese a legényről, aki elment a Naphoz fűtőnek Valahol, messze-messze, egy eldugott kis faluban élt egy legény, akit Lackónak hívtak. Ez a fiú rettentően
