Ima
Gyengéd karjával átölel a csend, Szólok hozzád én, aprócska porszem, Uram, magasságos, szent Teremtőm, Fordítsd felém orcád, légy megmentőm! Nyújtsd ki karodat lét-csatazajban, Hisz
Gyengéd karjával átölel a csend, Szólok hozzád én, aprócska porszem, Uram, magasságos, szent Teremtőm, Fordítsd felém orcád, légy megmentőm! Nyújtsd ki karodat lét-csatazajban, Hisz
Ébressz fel, ha vége van a nyárnak! Október havában, a látszat halálban. Ébressz fel, ha vége van a nyárnak! Télben, hűs fényben, ezüst
Egyszer vége lesz a télnek, És szállhatnak újra a szívek. Hely lesz a reménynek, Lesznek újra ragyogó színek. Csak még egyszer megnézem Magam mögött