Az aranykalitka
Elmúlt a nyár, a ragyogó fény, a boldog ébredés, a finom harmat a virágok szirmain. Kihunytak a színek, az illatok, az ízek, a beteljesülés reménye
Elmúlt a nyár, a ragyogó fény, a boldog ébredés, a finom harmat a virágok szirmain. Kihunytak a színek, az illatok, az ízek, a beteljesülés reménye
Fád csúcsára ülő szürke veréb vagyok. Dalommal ébresztem a napod. Ágról-ágra szállva mosolyt csalok arcodra. Van, hogy tova röppenek, észre sem veszed, ha visszatérek. Újra
Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján. Villámok sújtanak: Fényesek.