Házad előtt elsétálva random arra gondolok, szeretnélek újra látni, csengetek, de elfutok. Bokor mögött sumákolva, gyermetegen meglesem, ahogy ajtódon kinézel persze feleslegesen. Kitalálod, ki csengetett?
nyíló rózsád szirma könnyű csókom súlya alatt megremeg, nyelvem nyomvonala serkent rajta sűrű harmatcseppeket, pőre vágyam csőre töltve lágyan ágyásodba engeded, halálos méreg vagy, ha
Néha elkapjuk, néha elhagyjuk, futunk utána, s őrülten, viccesen hajszoljuk; néha lemondunk róla bele-belefáradva; kicsúszik kezünk közül, mint a szappan, ha vizes; máskor magunkhoz szorítjuk:
Kedves Olvasóm! Hát ismét elérkeztünk ide. Egy újabb esztendő közeledik a végéhez. Ma, ahogyan a Napkorong szépen-lassan alábukik a horizonton, gondolkozzunk el azon, ami mögöttünk
Köd novemberi agytisztító buborékként ránt magával és csodálatra méltó őserővel hagyja maga után az emberi baromság habzó szixevönjét (satöbbi) itt a szürkén csillogó valódi
Múlik az idő, nem történik semmi, a monoton kattogó fogaskerekek jól képzett munkások, órabér fejében üzemeltetik a másodperceket és futószalagon szerelik össze a múlandó pillanat
Rossz volt. Sokkal rosszabb, mint amire számítottam. Valami összetört, szétszakadt, elillant… Sajnálom. Ez az érzés már nem a sajátom. Miután elmentél némán felállok. A szemem
Magába szürkül némán a büszke erdő Lombjai közt kábán zümmög a darázs Messzire nyújtózik egy lusta szürke felhő Az elhullott avar mint szunnyadó parázs
Mézeskalács Anyám kezén lisztpor, arany a fényben, a tészta közepe puha, mint az idő. A szívforma mindig kicsit ferde lett, mert nevetett, mikor fölé hajolt.
Izzón Lesz olyan, hogy egy férfi elfelejti hogyan szeretett egy nőt? Amikor már nem érti, mégis izzón szereti őt? Van olyan, hogy szereti
Őszi zuhanás Érzem, ahogy az eső rám talál,kezem fázik — a múlt beszél talán.Rá gondolok, mindig, minden órán,mintha még itt lenne, mintha nem fájna. Azt
Mohó szél messze hord ma mindent, emléket, álmot, fáradt színeket, rozsdáll a nap, s úgy figyel, fák közt hűvös űrben pihegek. Kopott padon, hol nyár
Vizes palackok, egymás mellett hevernek Cigarettásdoboz, kupacban csikkek Öngyújtók kiégve, üresen fekszenek Aprójelek, mit sokan nem látunk Minden tárgy hangosan kiált A tegnap súlyának
Varázslatok éjszakáján, Feketéllő éjfél táján, Csak egy tücsök ciripel vígan, Az, mely álomországba hívna. Muzsikája andalító, Számomra ez oly csábító. Fátyolba burkolózik szemem, Átadom magam,
Pattog a labda fel és le, Kis pajtás fogd a kezedbe! Pörgesd jobbra és balra, Dobd erősen a magasba! Ha akarod gurítod, Kedved támad, rúghatod.
Mókus, mókus fenn a fán, Az odúból kikandikál. Nem esik és nem fúj szél, De gyorsan közeleg a tél. Makkot, mogyorót gyűjtöget, Teli odúval várja
Szeretni volna jó, de hogy kell? Szép szóval és száz virággal? Bátor sorok mögé rejtett rímbe szedett gyávasággal? Szeretni volna jó, de félek, nincs a
A hold alatt vetkőzik az este, ruhája csillag, bőre sötét. A vízbe hajló árnyék rezdülése úgy simogat, mint egy régvolt emlék. Szobák falán törött
