PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
A körtefa Ahogy itt állok, ezen a deres téli hajnalon, eszembe jut, hogy milyen is voltam egykoron. Eszembe jut, hogy minden egyes tavaszon, lombkoronám virágba
Hideg földben tartom testem Éled már a deres tetem, Koporsóm falát ujjal festem Gyermeki napfényt kerestetem Féreggé leszek, hogy kiűzzem a férget Mocsokban vergődök
Pcsolinszky Kitty GÉNIUSZ! Már csak félni tudsz… Egy olyan társadalomba vágyom, Melyben csak a líra maradhat szabadlábon. ,,Valóban ebbe kívánkozol? Gyerünk, ideje, hogy elkészítsd!
A nagy költők nyomában óvatosan lépkedek, törékeny ott a por is, nyomukba nem érhetek. Szavak között suhanok, lebegek, mint fáradt ág – hangjuk csendje visszacseng,
Pcsolinszky Kitty Isten Orkesztrája ‹‹ Rêve Musical›› Érzem, talpam alatt lassan vékonyodik a talaj… ,,Az egzisztenciál nem mindig egy diadal!” Teremts újra, Istenem! Egyszer
Szellem vagyok. A palack lezárva. Nincs remény rá, hogy a dugót kihúznák ma…
Jégvirág az ablakon jelzi idejét, Kismadár faágon csipogja közeledtét. Csillagok az égen fényesebben ragyognak, Fenyőerdők ágai erről susognak. A tél eljött, és ajándékot hozott, Vele
Egy szörnyű, vad lázálom miatt, Az ember ki akarta oltani a csillagokat. Elfogta, s elzárta őket, Hogy az ég sötétségben éljen. De nem mindenki értett
A mélybe nem jut le tiszta fény, Sötét folyosók végtelenje, Életünk borús útvesztője, Ahol mindenki homályban él. Nem találom sehol a reményt, Boldogságom épp ott
Nevelem az aspergerem Makacs egy bestia De ilyen a természetem Mutáció, nem hiba Faragom, csiszolgatom, Kifestem mintákkal Készül már a szigorlatom Szinezem szikrákkal
szürke hamu lepte, elfeledett álmok kopott fényükben múló lélekszilánkok homokórába dermedt, végtelen évek áramlanak tova az időtlenségben… sötétlő mélységéből tükröt tart a lét elmosódott arcokon
Krémszínűre festettem a körmömet lassan, óvatosan, pár percig vigyázni kell, hogy akkor nyúljak csak a könyv után, amikor a lakk megszárad, így mondom én, amikor
aki elmegy kicsit mégis itt marad bár úgy tesz mintha nem hagyna nyomot érzelemmentesen mint valami robot tőle látszólag elhatárolhatod magad aki marad, mintha
Kenyérvásárlásból tartottam haza, mikor rásütött a koratavaszi nap key lime pie sugara, s megláttam őt. A Jutasi Coop kopár épülete napfényben úszó tejbegrízfehér bundáját s
2022 áprilisában találkoztunk a otthonom kapuja előtt, mikor gazdájával épp arra setált, s izgatottan nyaldosva közelebb jött. Azúrkék szemének tavában megfürödtem akár hal a folyó
Közoktatásbeli ritkaszép emlékeim egyike.
A kedves King Charles Spániel kutyus, Karak, a Kutyákkal a Gyermekekért Alapítvány egyik kincset érő tagja a sok közül. Ugyanezen a napon találkoztam először Leilával is, akivel az első találkozás óta újra volt szerencsém találkozni 2022-ben, róla is született vers ami megtalálható az itteni szerzői profilomon.
A dátumra tán nem emlékszem pontosan, de kutyusok nyújtotta örömre igen:)
