Magányos tavasz
A főváros, mint minden évben ilyenkor nőnapi lázban ég. Mostanra ez az ünnep is akárcsak a többi, jelentős üzletággá nőtte ki magát. A pékségek, a
A főváros, mint minden évben ilyenkor nőnapi lázban ég. Mostanra ez az ünnep is akárcsak a többi, jelentős üzletággá nőtte ki magát. A pékségek, a
Kehely s nektár Tulipán kelyhén méhraj, Zúg, búg, tülekszik, nagy zaj. A büszke virág illeg, Bájos szavát ne higgyed! „Piros ruhám csábító, Illatom friss,
Volt egyszer régen egy Zerzura nevű városállam, amelyet egy végtelen sivatag közepén zöldellő oázisban építettek fel, hófehér márványból. Ennek a városállamnak a tizenkettedik kormányzója rajongott
Megrezdül a bokor – körbetekint a kismadár, Levegőben érzi a tavaszi szél illatát. Kinyílnak a rügyek, bimbózik a napsugár. Bokor mögül ránk kacsint a csillogó
Mint méhecske, ha száll virágról virágra, Úgy szállj, szív, szabadon nemes gondolatra! Nektár az, mi téged egy új életre hív, Táplálja elmédet, szépre, jóra tanít.
A hóvirág nem tudja, épp olyan, mint egy lányka Ki a földből hajtott ki nemrég… De jött egy önző, s letépte mikor meglátta Olyan, mint
Őszi erdő mélyén boldogok a fák, Színes levelüket mind elhullatják. Szívükbe zárják a nyár szép napjait, Rozsdaszínbe pergő percek álmait. Madarak szárnya ágaikról röppent, Virágaikra
Egy hajdanvolt májusi délután Madárdal zsongott nyíló ágú fán. Falomb susogta szerte sóhajod, Tán énrám vártál akkor oly nagyon? Évek múltak el, s hozzád jöttem
Anyák napján a föld s az ég siratja ölelő két kezét, siratja eltűnő mosolyát, és ölét, mely mindig hazavárt. Siratom én is, rég nincs velem.
Virág a képen örökbe vésett sziromrebbenés játszik szívemben Derengő háttér mögöttes érzés feltörő emlék illatot perget Áttetsző kékben illansz a légbe angyalok szárnya repít
Mint tavaszi rügyfakadás Pattannak a lélekbimbók, Kikeletnek csillámporát Hinti rájuk az Aranykor. Tavaszi szél simogatja, Nap sugara melengeti, Kibomlik a bimbó szirma, Harmat cseppjei fürdetik.
Pete Margit: Hangulat Ma nem csináltam semmit… Vártam egy bimbó-pattanásra, vártam, hogy virág nyíljon az élet színpadára. Ma nem csináltam semmit… Néztem, ahogy egy