A vonaton
Szemem előtt sok szép táj suhant el… Csakhogy én bent ülök egy vonatban. Karnyújtásnyira volt, s nem értem el Dülöngélve rázkódó vagonban. Kint sütött a
Szilágyi Tünde
2024.07.27.
Nincs hozzászólás
Szemem előtt sok szép táj suhant el… Csakhogy én bent ülök egy vonatban. Karnyújtásnyira volt, s nem értem el Dülöngélve rázkódó vagonban. Kint sütött a
Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol
Néhány hete a vonaton ültünk a férjemmel. Mindketten örültünk, hogy van pár óránk, amikor kikapcsolhatunk. Nagyon szeretem ilyenkor a tájat nézni, közben gondolkodni, elmélkedni, ötletelni,
Végtelenbe fut a párhuzamos sínpár, Lélekvonatunk vajon merre tart? Eszembe jut néha, állva keresztútnál Néhai vágy, mi a semmibe hajt. Vonatra ültem én, a kedvest
Távozás (Nagymamám emlékére) Elszállnak a fürge évek, gyorsabban mint gondolnánk, Hulló hajad fakó fénye meglibbenti az orgonát. Eldöcögött a hosszú élet, végtelen síneken tovább osont.