Óda egy sziklához
Szerelmes simulásod ehhez a tölgyfához
örök-szent eskü, tiszta nász!
Kötődöm e természetcsodához,
fülemben édes hegyzene cikáz…
Gondoltad-e, hogy minden erre járó ember
megpihen rajtad s a kies távlatokba néz?
Itt ülök én is. A világ dolgain gondolkodom.
Miért viták, harcok? Nem tudhatom…
Szabad vagyok.Lelkem szárnyal,
énekel minden felszálló madárral.
Óh, hallod-e a távoli víz-zenét,
lombok alól feltörő forrás neszét?
Mily csábos e hang! Itt alattad,
ez évezredes szikla-barlang…
Hűs vizet a szomjazónak!
Életet a tikkadónak!
Úgy kínálod, úgy javallod,
Mindent feledve fölé hajlok…
Kortyolom ez édes nedűt,
szívemben minden gond elül.
Madarak dallanak, köszöntenek,
erdei vadak is megértenek…
Véded a forrás hűs-kék vízét,
bár nem ismerheted az ízét.
Körötted tölgyfa, fenyvesek árnya,
oh, áldott az erdők tisztasága.
Gondoltad-e, hogy aki itt leül,
s merengve nézi a kies távot,
átérzi lelkében belül,
az óvó-szerető biztonságot?
Mert jó, hogy itt vagy, pihenés hona,Hol titkokról susog a lomb,
te ezürt-szürke szirt-csoda!
Rajtad szunnyad az éj, a gond…