A tél csodája
A tél csodája az az este,
mikor a csillag a gyermeket keresve
-istállóban az égi kisdedet-
lángra gyújtja mind a szíveket…
Rövidültek a napok az időben,
éves gondok szinte feledőben.
Győzött a fény, az új életelv,
már az alkony is későbbi jel.
Téli napforduló!
Ősöktől való…
Biztonsággá vált a sok remény,
fülekben éteri hárfa-hang zenél…
Angyalhang a boldog gyermeki kacaj,
a várva-várt ünnepnek visszhangja van.
Karácsony! Mámor, hullámzó szeretet!
Keress egy barátot, amíg még teheted…
Harangzúgás, magasztos eszme,
gyertyák fényének fátyla a szemekben,
hófehér messzi tájak igéznek…
Gyermekkorom képei peregnek…
Díszített fenyőfák, gyanta-illatok,
bizony, még gyakran róluk álmodom…