A gólyák már hetekkel ezelőtt útra keltek. Talán már sok más madár is készülődik, félúton van Afrika közepe felé.
Az emberáradat pedig hónapok óta úton van Közel-Keletről, Távol-Keletről nyugati irányba, Nyugat-Európa és Észak-Európa felé!

Ma még fényes nyári nap volt tengert-festő kékkel az égen, zöld árnyalatokkal ringó lombokkal, kinyújtózkodó virágokkal az erkélyen. Inkább tavaszi hangulatú volt, mint őszi.
A hajnal ugyan már hűvös, s csontjaim érzik a közelgő esős-szeles frontot ami a változást hozza. A képernyőn lehangoló a kép, hogy Németországban már sűrű, hideg eső szitál.

A madarak tudták, hogy merre induljanak, az útra kelt emberek nem biztos, hogy tudták mi vár rájuk Nyugaton, a kecsegtető ajánlatokon, ígéreteken túl.

Virágaim között üldögélve küldöm hálámat az égi kékség békéjéért. Hagyom, hogy csontjaim átmelegítse a nap, nyáron ezt a negyven fokos melegben nem tehettem.

Ma van az Őszi Napforduló!

Ilyenkor – bár még nem, vagy alig látható, de visszavonulóban a természet. Törik a kukoricát, szüretelik a szőlőt, betakarítják a termést hegyen-völgyön-mezőn.
Én mit takaríthatok be az idén – gondolkodom el. Milyen termésem volt ez esztendőben írásaim szántóföldjén?
Nem voltam termékeny. Aztán összeírom néhány munkám, a megjelenéseket, s az összegzést már nem érzem annyira gyenge termésnek. De elégedett nem vagyok!
Nem annyira a „termékenységről” szólt az évem, inkább alkotói aszályról, – szigorúskodom magammal. Nem hömpölyögtek fejemben feltoluló rímek, medréből kitörni készülő vers-hullámok, próza-áradatok. Igaz, a lábam nem engedte a nagy csavargásokat, a fényképezőgépem is megmerevedett egy képnél és többé nem mozdult; így hát – csak a partot tapogató, fáradt, hosszú, lapos csörgedezése, libegése volt a hétköznapi gondolatoknak Ez volt – eddig – az esztendő!
Ma segítséget kértem a pár szinttel magasabb kékségben ragyogó segítőtől! Rövidke idő telt el, a telefon csilingelt bele a csendbe; – ma tudnék jönni segíteni, jó az? – kérdezte egy testvérem. Oh! – Este kis tanulás, megbeszélés és útra indítjuk a két év alatt összegyűlt verseim kötegét.
Lehet, hogy most érett be, hogy kévét kössek belőle, hogy elindítsam útjára, hogy magjait a szélre bízzam, az internetes szélre, hogy szórja szét amerre tudja.
Lehet, hogy én nem visszavonulok az Őszi Napfordulón, hanem épp friss erőt kaptam?
Magtáramból kiürítem a két éve álló termést, így helyet kapnak az új írások, ösztökélnek a félbemaradt anyagok megszerkesztésére, kötetbe rendezésére, befejezésére. Tavaszra elkészülhetnek. A téli pihenő így nem a szellemi aszály időszaka lesz!
Úgy éled fel bennem a készülődés, a kezdés, a tervezés bimbóinak bontogatása, mint a köröttem lévő növények levélbontási kezdeményei. Nem gondolnak a holnapra, nem tudják, /biztos?/ hogy holnap már hidegfront érkezik nyugat felől. Örülnek a mai melegnek, a napfény simogatásnak. A fagytól majd megvédem őket, s tudom, hogy engem is védeni fog a mai napon magamba épített fény, meleg és öröm, hogy van célom, van kedvem megvalósítani!

Nem a visszavonulás, a kezdés, az indulás, a munka örömét hoztad Őszi Napforduló!

Mindenhol azt hozd meg jótékonyan, amire szükség van!

Budapest, 2015. szeptember 23/24.

Bodó Csiba Gizella

Bodó Csiba Gizella az Irodalmi Rádió szerzője. "Születésemtől 25 éves koromig éltem Miskolcon. S jóval több mint a…