Gyönyörűt láttam. Hétköznapi egyedülállót. Évszázados pillanatot. Mezőszéli óriást. Égő narancssárgát égszínkékben ragyogva, fáradt utazó fáklyáját őszi fagyban. Egyedül néz a világra, mely belőle árad, és benne egyesül. Aranysárga levelei eltakarják sötétbarna ágait, de súlyos törzse öreg bölcsességgel emlékeztet Atlasz erős testére. Szellő játszik vele, forgolódik körülötte, lombjába fúj, végigsimít rajta, s ő kacéran kacag vadóc […]
Hatalmas épület a nyüzsgő nagyvárosban. Egyetlen hang se szűrődik ki falai mögül, pedig odabent egész világok tombolnak, üvöltenek, lüktetnek. Különös pogány szentély, arany és vörös bársony birodalma. Lerí róla, hogy emberek alkották, ám olyan emberek, akik meghajoltak a nagysága előtt néhány röpke órára vagy akár egy egész életre. Fehér oszlopcsarnok percnyi nyüzsgést engedélyez csak az […]
Szívből gratulálok Bodó Csiba Gizellának a megérdemelt 2015-ös év legjobb szerzője elismeréshez, és kívánom, hogy még sokáig folytathassa értelemmel és alázattal teli alkotói munkáját!
Rohanó évekkel az erő tovaszállt s néni mozdulatán idő-bilincse zárt. Hol van már a kecses, őz-szerű gyors futás, domb aljról csúcsra a könnyed feljutás? Hol van a sok boldog, áttáncolt éjszaka? Hol van a kacagó barátok csapata? A vidám ifjúság széthullott már régen. Testük földben nyugszik s lelkük fent az égben. Család is széthullott, amint […]
A huszadik század közepének táján, amikor szegények sokan laktak tanyán, a mátrai dombok kicsi katlanában erdészház bújt meg erdők vadonában. Túlsó völgyből szemek hiába kutatták, évszázados fák csak magukat mutatták. Onnan indult útnak egy kicsi legényke, hogy a tudásfáját egyszer majd elérje. Négyezer lépésre volt az iskola. Szekérút, gyalogút vezette el oda. Sár, dér, hó […]
Ha hiszitek, ha nem, voltam gyermek én is. Gyakran másztam fára, földön járok mégis. Öreg anyók, apók mesét mondtak nékem, s csoda-országban járt apró gyermekségem. Ecset-módra festett ott a képzeletem, s hittem: a felhőket, lentről én vezetem. Záport szanaszét, hogy ne úgy pocsékolják, terveztem hozzájuk lefolyó-csatornát. Terveztem, de rájuk, fel nem szegezhettem, mert felvett alakuk, […]
Vén zenész kezében szól az öreg gitár; régi szép időkről könnyezve muzsikál. Nem hallgatja senki; nincs már véle barát. Kik egykor rajongták, elfeledték dalát. Pedig mennyi szép dalt komponált és dalolt. Koncerteken hosszan a város sztárja volt. Csitrik, komoly hölgyek sokan bálványozták; kacagtak, sírtak és magukat kínálták. Párnak nem választott egyet sem közülük; nem hagyta, […]
Rózsa Iván: Gyávák vagytok! Körül kell metélni a nőket, Hogy megtarthassátok őket? Nem vagytok biztosak magatokban, Vagy mi jár az arab agyatokban? Budakalász, 2016. január 31.
Rózsa Iván: Visszaélnek Visszaélnek a baloldali érzelmekkel, Visszaélnek a jobboldali érzelmekkel, Visszaélnek érzelmekkel, félelmekkel: Visszaélnek hatalommal, mételyekkel… Budakalász, 2016. január 29.