Posted by
Posted in

Vallomás

Elhagytalak. Most azt gondolod, Hűtlen vagyok, Pedig legigazabbul Szeretlek Téged. Mondd hát, Mit tehetek? Ahogy a szerelmeseket sodorja messze egymástól az élet, Úgy vetett engem a sors most távol Tőled. Magyar honból, Magyar honba. De amint tudok, Sietek Hozzád: Smaragd erdőm, Selymes, hűs patakom, Kicsi, tornácos házaim, Édes Erdélyem. Ígérem szaladok. Újra és újra. Kereslek! Szeretlek! Mielőbb […]

Posted by
Posted in

Lélekcsók

Lélekből szólt, a magányba karolt Bűnösnek lenni annyi, mint megszületni Félárva ember, egyedül a világnak Lehunyt szemmel, bocsánat magamnak. A lidérc szól vissza halkan S az ijedség fogja be a szám Eltiport virágok az út másik oldalán S a rossz, ami igazán vonzó társaság. Mint kopár szirtnek az eső Elfeledteti ama értéketlen tegnap A ma […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – A halott napraforgó

A házuk falán egy kis négyszögletes bádogtábla hirdeti: Németh Géza víz- és gázszerelő mester. Németh majd húsz éve állt a környékbeli lakosság szolgálatában, szerelte, javította, bőrözte a csapokat, szifonokat, lefolyókat, gázkonvektorokat, kazánokat, kerti csapokat. Nem csak szülővárosában, hanem a környékbeli falvakba is kijárt. A megrendelői meg voltak elégedve vele, hiszen nagyon segítőkész volt, mert nem […]

Posted by
Posted in

Megruháztak

Megruháztak   Már majdnem negyven éve ismerjük egymást. A gimnazista évek alatt a sport terelt bennünket egy közösségbe, aztán ment mindenki a maga útján. Annak meg húsz éve sincs, hogy újra egymás közelébe sodródtunk. Csak egy utcával van lejjebb az ő nyaralójuk, mint az enyém, az akkor frissen vásárolt büszkeségem. Átjártunk egymáshoz, nem naponta, de […]