Szúnyogasszony népes rokonságával nyaranta egy nádasban tanyázott. Napközben az égető napsugarak ellen a levelek között bújtak meg vagy a víz felszínén úszkáltak. Amikor lement a nap és bágyadt meleg ereszkedett a tájra a szúnyogtársaság kirajzott a nádasból. Döngicsélve, zümmögve, szétszéledtek.

Szúnyogasszony néhány kuzinjával leginkább a közeli réten vagy az erdőben keresett mulatságot. Szerettek a holdfényben körbe-körbe röpködni, zümmögni, ide-odaszállni, de legjobb szórakozásuk az volt, amikor valakinek az odújába berepültek egy kis tereferére.

Így járt a nyúl is. Amikor a nyúlnemzetség apraja-nagyja az igazak álmát aludta a földbe vájt szerte-széjjel ágazó üregben, a szúnyogasszony kuzinjaival berepült és az alvók felett döngicsélve, citerázva vad táncot jártak. Föl-le röpködtek, szurkáltak böködtek, ide-oda cikáztak, majd összefogózva körbe-körbe repkedve zümmögtek az alvók felett. Közben a szúnyogasszony mondta a magáét:

Túl sokan vagytok! Tavaly is sokan voltatok, azóta még újabb kisnyulak születtek- zümmögte. Körbe, körbe forgott, majd folytatta:

Miért vagytok ilyen sokan!

A nyulak felébredtek, ide-oda csapkodtak a tenyerükkel, fülüket rázták, a kisnyulak felsírtak. A szúnyogok nagyon élvezték, hogy megzavarták egy békés család nyugalmát, nagyokat nevetve, egymást taszigálva röpültek ki az üregből. A holdsugár csak fokozta a jókedvüket.

Még belefér az éjszakába, hogy a medvét is meglátogassuk! Mulassunk tovább! – zúgták karonfogva a kuzinok, és huss, berepültek a medve barlangjába.

A medvecsalád, apa, anya és a bocsok békésen szunnyadtak az ágyaikban. A szúnyogok begyújtották a motorjaikat, összekapaszkodva zümmögésbe, dongásba, döngicsélésbe kezdtek, majd eszeveszett táncot jártak, közben szurkáltak, böködtek.

Mi a fene ez?- riadt fel álmából medveapó. – Ki citerázik, harsonázik a fülemben? Botladozva felkelt, közben sok mindent ledöntött a sötétben.

A szúnyogok közben megbújtak az ablak hasadékában, szájukat befogva vihogtak. Medveapó csapkodott egyet-kettőt találomra a légycsapóval, majd visszafeküdt az ágyába. A szúnyogok csak arra vártak, hogy a medve újra elaludjék, előbújtak, s újra elkezdtek zümmögni, döngicsélni. Szúnyogasszony itt sem állta, hogy ne tegyen közben epés megjegyzéseket.

Túl kövérek vagytok! A bocsok is kövérek, nem jó, ha valaki már fiatalon ilyen kövér!- zümmögte és körbe forgott a medve füle körül. A kuzinok hangos trillázással, zsongással kísérték a röptét. A medve újra felébredt és a sötétben csapkodni kezdett. A szúnyogok egymásba kapaszkodva hahotázva zúgtak ki a barlangból és még sokáig kuncogtak, hogy milyen jó mulatság volt.

Elég lesz erre az éjszakára, a rókát holnapra hagyjuk – jegyezte meg szúnyogasszony és a társaság visszatért a nádasba.

Az egész napos pihenés után, jó erőben, jó kedvvel indultak este a szúnyogok az éjjeli hadjáratra szerte-széjjel. Szúnyogasszony és csapata sokáig kergetőzött, táncolt a langyos melegben, közben meg-meg riasztottak egy-egy arra járót.

Most már biztosan elaludtak a rókák! Indulás, mindent bele! – adta ki a parancsot szúnyogasszony és a csapat nagy szárnycsapkodással bevágódott a rókalukba. A róka otthonában szúnyogasszony nem váratott sokáig megjegyzéseivel. – Milyen büdös van itt, förtelmes, hogy tudnak egyesek így élni! Közben körbe forogtak, hangoskodtak, szúrtak böktek, kit hol értek. A rókák félálomban össze-vissza kapkodtak, csapkodtak, forgolódtak. A szúnyogok ilyenkor félrebújtak, egy darabig meglapultak, majd amikor a rókák megnyugodtak, s csendesen szuszogtak, újra beindultak, s még eszeveszettebben támadtak az alvókra. Ezt a játékot többször is megismételték, majd amikor már elunták, elégedetten zümmögve kitódultak a rókalukból.

Ez is egy jó éjszaka volt, egy egész éjszakát betöltő program ez a rókaluk!– állapította meg elégedetten szúnyogasszony. – Menjünk már haza, mert rengeteg kaland vár még ránk ezen a nyáron!

A nyár így telt el. Egyik mulatság a másikat érte az éjszakák folyamán. Szúnyogasszony és kuzinjai végig tombolták az egész nyarat. Aztán lassan hűvösre fordult az idő. A nappalok még langyosak voltak, de az éjszakák már egyre hűvösebbek. A szúnyognemzetség úgy döntött, hogy ideje melegebb helyre vonulni és elindultak egy napon dél felé. Szúnyogasszony azonban úgy döntött, hogy nem megy velük, semmi kedve nem volt a hosszú úthoz.

Csak meg ne bánd – zümmögték a kuzinjai. – Nagyon hidegek az éjszakák ám!

Ne féltsetek – válaszolta a szúnyogasszony. – Vannak barátaim, akiknél ellehetek! A csapat elindult, szúnyogasszony egyedül maradt.

Legjobb lesz, ha először a nyúlhoz megyek, ott leszek egy darabig, majd utána a rókánál töltöm az időt, később majd meglátom! – így gondolkodott.

A nyúl a családjával már lefekvéshez készülődött, amikor a szúnyogasszony nagy zümmögéssel beállított. Végig repülte az üreg összes elágazását, körbe-körbe döngicsélt.

Látom megint újabb nyúlfiak születtek, nem gondoljátok, hogy túl sokan vagytok? – okoskodott fentről.

A nyulak nem szóltak hozzá, végezték a dolgukat, szúnyogasszony pedig fáradhatatlanul röpködött, beleszólt mindenbe, egyfolytában zümmögött, döngicsélt. Napközben megbújt valahol, de estére kelve előjött és elkezdte a röpködést, zümmögést. A nyúl már teljesen belefáradt a szószátyár szúnyog éjszakai zavargásaiba, s egyik reggel elhatározta, hogy a rókától kér tanácsot, hogyan szabaduljanak meg tőle. Épp jókor érkezett, mert a róka éppen a luk előtt ácsorgott.

Kedves róka úr – kezdte – a szúnyogasszony keseríti az életünket, egész éjjel döngicsél, sérteget bennünket, nem tudunk aludni, pedig kisnyulak is vannak! Hogyan tudnánk tőle megszabadulni? Adj tanácsot kérlek!

Amikor a nyúl ezeket mondta, váratlanul megjelent a szúnyogasszony és egyenesen a róka vállára telepedett.

Kedves róka úr – döngicsélte mézes-mázos hangon. Éppen a nyúlnál vagyok vendégségben, de borzasztó, hogy mennyien vannak, se éjjelem, se nappalom a sok kisnyúl miatt. Holnap hozzátok költöznék egy kis pihenésre!

A nyúl a szemét az égre emelte, amikor ezeket meghallotta és elfutott. A róka pedig előbb összehúzta a szemét olyan hegyesre, hogy bökni lehetett volna vele, majd pedig kidüllesztette akkorára, mint egy pingpong labda, közben gondolatait gyűjtötte, hogy jól megmondja véleményét a tolakodó szúnyognak., aki ártatlan arccal forgolódott a vállán… Előbb beszívta a levegőt, jól felfújta magát, aztán ki is engedte gyorsan, mert egy csörtetést lehetett hallani a bokrok között, majd kilépett onnan a medve.

Drága róka komám – szólt mély dörmögő hangon – de jó, hogy itt találom, csak búcsúzni szeretnék, mielőtt aludni megyünk a családommal! – és eközben a széles mancsával egy jó nagyot ütött a róka vállára.

Kert F. KLára Szúnyogasszony

Kert F. Klára az Irodalmi Rádió szerzője. Édesapám pedagógus volt, másodállásban könyvtáros, így gyerekként a nyarakat könyvtárban töltöttem,…