Posted by
Posted in

Hiába

Hiába ásogat árkokat a hited, átölve szíved viharos végvárát, ébren elfelejted édes álmod rideg szellőbe szelídült fergeteges vágyát. Hiába építget gátakat erényed, tavaszi dalokkal medréből kiárad köveket görgető hegyi patak éned, s felszínre sodorja szennyét a világnak.

Posted by
Posted in

Négysorosok

A kín csendélete A tövisben szunnyadó fájdalom, lüktető körömágyadban ébred, s a sikoltó napnyugtát festi meg az iszonyatok vásznán a véred. A hangya A hajnali harmatcseppen egy hangya sétált, tán megváltani indult a rovarvilágot. Tudott a vízen járni, az vitathatatlan, de ő csupán egy kis kenyérmorzsára vágyott. A szökevény A szögesdrót hegyén vajúdó vágyak egy […]

Posted by
Posted in

Leltár

Keselyű szárnyakon egy súlyos szürkület libegett fölébed árnyékolva fényed, s te behúztad gyáván farkadat és füled, fakón meglapultál, megtagadtad éned. Mára már feledted a kínzó egészet, hogy vágyad virágát ezerszer tiporta a szíved kertjében burjánzó enyészet, s azóta számodra zárt az égi porta. Nappal is álmodtál lázaktól hevülve, s éjjelente gyakran utolért a végzet, forró […]

Posted by
Posted in

Távolodó

 üveglap reped mögötte múltam sebzett világ tört cserepek emlék-szilánk vérzi kezemet

Posted by
Posted in

Feltétel nélkül

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Feltétel nélküli szeretet. A lelke mélyén minden ember vágyakozik rá. A fogyatékkal élő emberek pedig különösen. Természetesen én magam is, mivel én is fogyatékkal élő ember vagyok, de ez a vers nem csak rólam szól. Amikor megírtam, a Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének ellátottai voltak a szemeim előtt, mert ez róluk is szól. […]