Keselyű szárnyakon egy súlyos szürkület
libegett fölébed árnyékolva fényed,
s te behúztad gyáván farkadat és füled,
fakón meglapultál, megtagadtad éned.

Mára már feledted a kínzó egészet,
hogy vágyad virágát ezerszer tiporta
a szíved kertjében burjánzó enyészet,
s azóta számodra zárt az égi porta.

Nappal is álmodtál lázaktól hevülve,
s éjjelente gyakran utolért a végzet,
forró csillagfényed sárba fúlt lehűlve,
saját szürke árnyad volt ki veled végzett.

Kitagadott lettél saját magad által,
pokolban, se mennyben sincs számodra hely már,
önmagaddal pörölsz az istennek háttal,
s a földön pislákolsz, míg készül a leltár.

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi…