Szeretettel üdvözlök Mindenkit!
Számomra a keserűség az a szó, amivel a versben lévő érzéseimet ki lehet fejezni. Koraszülöttként 6 hónapra, 1kg 20dkg-mal és 30cm-rel láttam meg a napvilágot. Sok időt töltöttem inkubátorban, lélegeztető gépen, de ami a lehető legfontosabb: életben maradtam. Oxigénhiány miatt izomzsugorodást kaptam, lábujjhegyen jártam hat évig, majd szükség volt egy műtétre, mert csak speciális általános iskolába vettek volna fel. A műtét után egy hónapot töltöttem combig érő gipszben, majd a gipszlevétel után újra tanultam járni. Ez az én történetem, majd a konzekvenciák levonása után megszületett a vers, mely remélem, minden fogyatékkal élő és egészséges embert közelebb visz majd egymáshoz. Lássuk meg azt, hogy én is, ők is, MI is emberek vagyunk.
Fogadjátok szeretettel:
Fogyatékkal élni
Sokféleképp lehet,
De erről az ember
Nem igazán tehet.
Lenézik azt, aki
Fogyatékkal élő,
Pedig a csöpp szíve
Neki is oly érző.
Nem tudod, mit tegyél?
Nem kell csodát tenni.
Csak mellé kell állni,
Emberként kezelni.
Át kell Őt ölelni,
Megfogni a kezét,
Mérhetetlen hála
Ragyogja be szemét.
„Ne legyünk probléma
A világ számára.”
Ez minden sérültnek
Dédelgetett álma.
„Én is ember vagyok,
Nem kell tőlem félni,
Szeretnék felhőtlen
Életet leélni.”