jacsopalJacsó Pál
Miskolc
született: 1964.

(Szavazni az oldal alján, a hangfelvétel és az alkotás szövege után lehet a tetszik gomb megnyomásával.)

Jacsó Pál: Apám csizmájában

Írj valami rövidet fiam!
– szólt előbb a Mennyből,
mint soha még: jóapám…
Tudod, az igaz szeretetről,
mi manapság pult alóli kincs,
de ezt csak akkor érzed igazán,
ha vágyott alanyodnak már
állítmánya nincs…

Csak egy 60 filléres csoki
volt naponta zsebében,
kedves mosollyal-simogató
kérgesen-finom kezében.
Karácsonykor meg füge,
mogyoró, banán és narancs,
nekünk nem járt a pult alól,
apámban nem volt parancs,
csak kérés, de az oly erős:
Fényes, ünnepi csizmájában,
mosolygós igazsága,
máig törvényemre hatón,
s tisztán padlóreccsenős…

Neki szép szóra indult a két sárga,
másnak ostor kellett meg pányva…
Hozzánk titokban jöttek az angyalok,
úgy hitték, még otthon sem vagyok.
Láttam is egyet repülni havas éjjelen,
a nehéz brokát függöny mögül:
(Lehet, hogy én voltam,
távoli időkből meglesni önmagam,
hallgatni romlatlan igaz szót, ha van.)
Apám csizmája porosan állt a kaptafán.
Sokáig nem volt padlóreccsenés
álmaim karácsonyán!

De most a pincéből felhozom:
s e kibokszolt lelkű karácsonyon
a csizmákba beleállok végleg.
Ennyi idős volt, mint most én. Egykoron,
mikor lett állítmány nélküli távoli rokon…
Lehet, hogy azért nem szólt, mert kivárta:
Nekem is indul-e csak szóra a két sárga…
S mikor meglátta kabátom alatt az ostort,
kedves mosollyal-simogató,
kérgesen-finom kezében,
még volt majd’40 éves maradék füge:
Fiam! Karácsony van! Azt ostort add ide!
Látod, szóra indul neked a két sárga,
de mind a pej, szürke vagy fekete.
Legyen ma veled a szeretet ereje
és a nyugalom, mely hidd el hatalom
az ideges rikácsolók felett.
(az angyal üzente neked ezt, épp idejövet)

Tudod, akit meglestél rég
a brokát függöny mögött,
aki éjjel, a lelkedbe költözött…
Ez nem jelenti azt, hogy nem vagy erős,
de nem kell, hogy villogó szemű hős legyél:
Gyere, itt a 40 éves fügéd. Egyél!
És nem baj, ha nem fogsz rövid verset írni,
az életet valakinek ki kell beszélni!
Gyere, üljünk együtt a bakra,
s hagyjuk az utat a jó lovakra,
csak lépjen nyugodtan a két sárga:
Vigye lelkünk az Úr még
sohasemvolt Karácsonyára!
Az ajándékom neked mára:
Életem összes alanya és állítmánya,
ez ünnepi naptól mind tiéd,
díszítse arcod s lelked, mint senkiét!
És hívd el az Urat is, jövőre a bakra!
Hidd el, telik a sárgáknak majd jó abrakra…
És ha úgy adódik, jövő
Karácsonykor ismét találkozunk:
Hisz’, mint alanynak és állítmánynak,
mától fogva újra egy az utunk…

A tetszik gomb megnyomásával tudsz Jacsó Pál produkciójára szavazni:

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…