előadja: Kocsisné Heiler Éva

B.Mester Éva:

                         Háborgó

 

Most minden kezet ellökök magamtól.

Nem kell a részvét, nem kell a kevés.

Az egészet vártam, a mindent kínáltam!

És mi lett belőle? Csak szenvedés.

 

Összeszorított fogakkal döntök

és nem küzdök meg ma már mindenért.

Foszlani látom az álmaimat

és nem szövöm újra, már senkiért.

 

Barázdás lábnyomú éveim súlya

vállamon maradt, messze a  kezed,

ám szentjánosbogárnyi fény gyűrűjében

csapdába zárt a képzelet.

 

És elhittem neked, hogy elindulsz hozzám

mezítláb, szárnyakon, mit tudom én,

parázsló vágyak labirintusában,

vagy nyár végén befagyott tó tetején.

 

Földhöz kell vágnom, mindazt, ami voltál,

vagy engem éget el, mindaz, ami vagy.

Nem tudom, miért neheztel az Isten?

Nem nyújt most reményt és megnyugvást sem ad.

 

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…