Szép új világ, szilícium értelem,
Óramű bogarak, kezedre szállva,
Bennük gépi hangon,
Kattog az értelem,
Majd akkumulátor nektárt szívnak,
Töltik önmaguk.

Hol saját zenét döngicsél,
A hét colos tablet,
Szemei optikák,
Néz és felismer,
Gépegér halkan lukába slisszan,
Macska szenzor fényétől riadtan.

Nézed asztalod,
Veled szemben android nő,
Arcán belegyező mosoly,
Kívánságod parancs,
Bármidet belé táplálhatod,
Csak jelszót ne felejts!

Majd magadon nyomsz gombot,
Arcod eltűnik,
Alatta kábel köteg,
Pneumatikus dugattyúk,
Már elérhető,
A Mechanikus narancs.

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és…