Az idő elfolyik,
Rossz döntésünk haván,
Tudva, múltra jövő a felelet.

Vagy hozzunk döntést önös érdekből,
Végig próbálva lehetséges történést,
Mire már nem tudjuk melyik igaz.

Halandónak lenni
Egy cseppnyi ária,
Majd vissza hullni az idő óceánjába.

Tenni dolgunk ,
Térben és pörgetni gravitációt,
Míg elménk választ.

Vagy elveszni,
Az ősrobbanás zajában némán,
Mint létben szorgos hangyák.

Válassz magadnak,
Dimenziót, boldogságot keresve,
Törékeny kérész lepke.

De nem lépheted át,
Emberi önmagad,
Fájó kísérlet.

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és…