Fején a szakadt kalapja,

Szalmából font a haja,

Rongyos kabátkában,

A kert szolgálatában,

Madarakat ijesztget,

Kiket gyakran elkerget,

Barátja nincs neki,

Csak a magányt kedveli,

De most gondolt egyet,

Tovább ő sem ijesztget,

Elég volt a csúf ruhából,

Nem kér többet e munkából,

Felöltözik  új ruhába,

Így lesz a madarak barátja!

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…