Bánatos gesztenyefák

Egy családként élik a perceket.

Alattuk asztal padok pihenek.

Ide járnak az emberek.

Szívük csupa emlékkel.

S ti bánatos gesztenyefák.

Elnyelitek a sóhajtást.

A könnyet a fájdalmat.

S mindent akár az út porát.

Láttok forró csókot vad éjszakát.

Zsongó szerelmes testi csatát.

Ó zsongó levelek apró nesze.

Mit a szél táncoltat meg.

Sóhajok szállnak az égik,

Valaki ott ül s fohászkodva kéri.

Szíve lüktetőn fáj.

Vágyik szerelmese csókja után.

Szív lüktetése csendes magány.

Az öröké vágyódás.

Mind egy rövid film úgy szalad,

S néha egy képnél meg akad.

Könnyezve gondolsz vissza rá.

Tüzes ajkad szerelmes suttogás.

Feletted madarak énekelnek.

Szíved az emléktől szenved.

Felnézel a zsongó levelekre,

Hátra hagyva az emlékeket

Vissza térsz e helyre

S bánatodat a fák értik csak meg.

Így lettek ők a bánatos gesztenye fák.

Hisz észre se veszed s beszélsz hozzájuk.

Arcodon egy könny ragyog

Ebben a kedvesed arca mosolyog.

És az emlék öröké itt marad,

Majd a csend vigasztal meg.

S szellő szárítja könnyedet,

S szíved sír hisz hiányzik kedvese.

Kitudja mily messze száll e dallam.

Mind az emlék kép szerte hassad.

És ők a Bánatos fák együtt vetik le a ruhát.

Együtt élik a napok minden szakát.

Együtt hajtják le a titkok sugarát.

Ők meg hallgatnak akár mit is nyomja lelkedet,

Öröké várnak rád itt csendbe,

S talán újra találkoztok egy gyönyörű nap szakán.

Olaszfalu2016.szeptember21

Stern Ilona „Csillag”

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…