holnapután végre-valahára
megnyílik a száműzött világ
fél vasfüggöny lett a vágy határa
vakablakon nem nő jégvirág
gúzsba kötött behálózott ösztön
bilincsben az összekulcsolt kéz
gyertyacsonkok vérző anyaföldön
minden versed emléket idéz
futnék én de mindkét lábam sánta
harcterünkön kúszni még lehet
gennyező seb helyett gyors halálba
repítsen a szárnyas képzelet

tegnapelőtt lehullott az alma
mára mind az avarban rohad
sorsod fölött kinek van hatalma
ráncigáld csak rozsdás láncodat
hatalmas kéz rajzolgat az égre
árnyéka egy városra vetül
kevés célja volt de mind elérte
aranytrónján zokog egyedül
elhittem hogy szép szavad a fegyver
barátságunk több mint bizalom
páncélunkba bújni többé nem kell
eltávozhatunk mind szabadon

állva bár de fagyott mozdulatlan
megvárom hogy ő is nagyot vét
tömlöce lesz majd e bűzös katlan
levágom a tolvajok kezét
ki lesz vajon legújabb tanárod
legfőbb urad hoz-e jobb szabályt
páncélod már nem acél csak bádog
gyenge lesz ki mindent felzabált
holnapután végre-valahára
visszatérhet száműzött meséd
nem üvöltesz nyúlós éjszakába
hallgatod egy madár énekét

Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka…