Posted by
Posted in

Nevető lexikon (A-J)

A abroncs         Idegbeteg autógumi achát              Hát persze, hogy az! adjunktus      Zuhanyzókban felmerülő kérdés adu                 Búvóhely az ász számára adzsar nyelv Őseink nyelve. Akkor még nem ismerték az „m” betűt agancs           Férfiak trófeagyűjteménye agg                 Közmondás egy része. „Szegény embert még az agg is húzza” agyabugyál    Elveri a fehérneműt ágynemű        […]

Posted by
Posted in

Lengyelországi country dal

Volt Lengyelben a Bandi. Ott nem szól ám a country, mert sztrájkolnak a zenészek. Drága lett a busa, meg a sertésnek a husa, amit alig lehet kapni – meséli a Bandi. Furcsa a sztrájkhelyzet. A zenészek zászló helyett gitárral tüntetnek. Megbeszélte több miniszter – sokszori kitüntetett –, írják össze, hogy a sztrájk során ki tüntetett. […]

Posted by
Posted in

Neves sírfeliratok

Itt nyugszik Tóth Vendel, elgázolta az úthenger. E sírban nyugszik Ács Geréb, agyoncsapta a virágcserép. Sajnálhatják szegény Tituszt, elkapott egy csúnya tífuszt. Nem vette észre Attila, és beleállt a vasvilla. Csúfos módon halt meg Dunafalvi Melánia. Nem sikerült a kötelet időben elvágnia. Meghalt az iszákos Bódog, most már csak a felesége bódog. Nem hitte el […]

Posted by
Posted in

Villámvoks

B. Mester Éva Villámvoks   A szalagavató után bankettre hívtak, kölyökpezsgős köszöntés, aprósütemény. A végzős diákok ekkor már megnyílnak, szóba került a vers, a költemény.   Az írásaimhoz gratuláltak páran. Visszakérdeztem. Melyik és miért jó? Ebben a hízelgő tájékozottságban, az én verseimből, a tiéd a befutó.   Tényleg az a legszebb, ez nem is volt […]

Posted by

Művészportré Szentpéterszegi Rózával

Művészportré sorozatunk következő vendége Szentpéterszegi Róza, az Irodalmi Rádió egyik kecskeméti szerzője. A hangfelvételt 2016 nyarán készítettük Miskolcon. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kocsisné Heiler Éva. Cikkünkben további információk olvashatók a szerzőről, de megtekinthetők köteteinek borítói, fényképek alkotónk életéből, valamint elolvasható egy válogatás is a műsorban felolvasott alkotásokból. Budapesten születtem 1940-ben, de falun nőttem fel, Szentpéterszegen, […]

Posted by
Posted in

Az utolso gondolat

Az utolsó gondolat Ég áldjon benneteket. Én most végleg elmegyek. Az Urr országa vár engemet. Hol át ölel Isten szertette. Tudom lesz ki hullajtja könnyét. Tudom lesz ki csak nevet. Lesz olyan közöttetek, Ki pletykát kever felettem. De már nem érdekel. Itt hagyom földi életem. S elmegyek az Úrhoz kiszeret. Isten asztalánál étkezem. Itt hagyok […]

Posted by
Posted in

Könnycsepp a párnán

Álmomban most újra láttalak, Boldogság volt, ahogy vártalak, Megjelentél születésnapod hajnalán, Lépdeltél felém lassan,tétován, Az ölelés után karon fogtalak, Félve kérdeztelek, nem faggattalak, Majd leültünk egy kávéház teraszán, Kérdeztelek, ugye nincs semmi baj-talán, Te elmondtad, most hogyan gyógyítanak, Én boldog voltam, úgy hallgattalak, Válaszomban csak dadogtam balgán, Majd megköszöntél mindent mint hajdanán, Nem búcsúztunk el, […]

Posted by

Szabados Kinga – A szeretet koldusa

     Messze földön, egy piciny országban élt egy kisleány, egy igazi kis hercegnő. Szülei, a király és a királyné pompás ruhákban járatták, távoli vidékekről érkezett tudósokkal taníttatták, étkeit a legügyesebb szakácsok készítették, nevelőnői tisztaságra, alázatra, engedelmességre nevelték.    A kis hercegnő ritka kedves teremtés hírében járt. Mikor az erdőt járta énekelt s játszott a […]

Posted by
Posted in

Bogácsi november

B. Mester Éva   Bogácsi november     Utamat térdig lebontott házfalak kísérik, ami otthon volt, most távol tart, rideg. A régi remények mind szétgurultak, mint a parkban szétdobált üres üvegek.   A talaj menti fagytól megdermedt virágok szomorú szirmait, az első havas eső könnycseppben fürdeti, hópehelybe zárja. Közel a tél. Krizantém daccal, tán túlélhető. […]

Posted by
Posted in

A te kereszted

Mindenki hordozza a maga keresztjét, Ma könnyebb, holnap nehezebb a lét, A teher néha térdre kényszerít, De mindig van aki felállít, Ha sötét felhők házad elborítják, Szinte várod valahonnan a remény sugarát, Terhedet leteszed megkönnyebbülve, Nem nyomja már válladat nehezítve, S amikor könnyedebbnek érzed, Valaki segít cipelni a kereszted, Kezével tartja annak súlyát, Hogy ne […]