B. Mester Éva Villámvoks A szalagavató után bankettre hívtak, kölyökpezsgős köszöntés, aprósütemény. A végzős diákok ekkor már megnyílnak, szóba került a vers, a költemény. Az írásaimhoz gratuláltak páran. Visszakérdeztem. Melyik és miért jó? Ebben a hízelgő tájékozottságban, az én verseimből, a tiéd a befutó. Tényleg az a legszebb, ez nem is volt […]
Művészportré sorozatunk következő vendége Szentpéterszegi Róza, az Irodalmi Rádió egyik kecskeméti szerzője. A hangfelvételt 2016 nyarán készítettük Miskolcon. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kocsisné Heiler Éva. Cikkünkben további információk olvashatók a szerzőről, de megtekinthetők köteteinek borítói, fényképek alkotónk életéből, valamint elolvasható egy válogatás is a műsorban felolvasott alkotásokból. Budapesten születtem 1940-ben, de falun nőttem fel, Szentpéterszegen, […]
Az utolsó gondolat Ég áldjon benneteket. Én most végleg elmegyek. Az Urr országa vár engemet. Hol át ölel Isten szertette. Tudom lesz ki hullajtja könnyét. Tudom lesz ki csak nevet. Lesz olyan közöttetek, Ki pletykát kever felettem. De már nem érdekel. Itt hagyom földi életem. S elmegyek az Úrhoz kiszeret. Isten asztalánál étkezem. Itt hagyok […]
Álmomban most újra láttalak, Boldogság volt, ahogy vártalak, Megjelentél születésnapod hajnalán, Lépdeltél felém lassan,tétován, Az ölelés után karon fogtalak, Félve kérdeztelek, nem faggattalak, Majd leültünk egy kávéház teraszán, Kérdeztelek, ugye nincs semmi baj-talán, Te elmondtad, most hogyan gyógyítanak, Én boldog voltam, úgy hallgattalak, Válaszomban csak dadogtam balgán, Majd megköszöntél mindent mint hajdanán, Nem búcsúztunk el, […]
Messze földön, egy piciny országban élt egy kisleány, egy igazi kis hercegnő. Szülei, a király és a királyné pompás ruhákban járatták, távoli vidékekről érkezett tudósokkal taníttatták, étkeit a legügyesebb szakácsok készítették, nevelőnői tisztaságra, alázatra, engedelmességre nevelték. A kis hercegnő ritka kedves teremtés hírében járt. Mikor az erdőt járta énekelt s játszott a […]
B. Mester Éva Bogácsi november Utamat térdig lebontott házfalak kísérik, ami otthon volt, most távol tart, rideg. A régi remények mind szétgurultak, mint a parkban szétdobált üres üvegek. A talaj menti fagytól megdermedt virágok szomorú szirmait, az első havas eső könnycseppben fürdeti, hópehelybe zárja. Közel a tél. Krizantém daccal, tán túlélhető. […]
Mindenki hordozza a maga keresztjét, Ma könnyebb, holnap nehezebb a lét, A teher néha térdre kényszerít, De mindig van aki felállít, Ha sötét felhők házad elborítják, Szinte várod valahonnan a remény sugarát, Terhedet leteszed megkönnyebbülve, Nem nyomja már válladat nehezítve, S amikor könnyedebbnek érzed, Valaki segít cipelni a kereszted, Kezével tartja annak súlyát, Hogy ne […]
B. Mester Éva A remény Ne bántsd a remény istenasszonyát Csokonai Vitéz Mihály! Te engedted el kezét, ő újrateremti önmagát. Őszi virágok, téli szerelmek, gyógyuló lélek csodája várt. Halálvágy? Ugyan! Minden nap ajándék. Hol van már Lilla? Hol van az űr? Krizantém illatú lábnyomaikban […]
Érzelmek sodornak, lehúznak, emelnek, konok kérdésekre ötven év felel meg. Ötven év nagy idő embernek és bornak, minden pohár alján indulatok forrnak. Indulatok forrnak, érzések támadnak, védekező állás: hátam a hátadnak. Megvetettem lábam, szemtől szembe várom megüdvözülésem, vagy hitvány halálom. ⃰ Örvények húznak le, átölel a hínár, felszínen maradva minden nap a kín vár. Szomjas […]
Emlékek mezején bolyongok tétován, szavakat kutatok, mit senki sem talál, kószálok, tűnődöm a múló lét jogán, s eszembe jut néhány roncs élet, ép halál. Érzésem foghíjas: zavaró a hiány, az űr e kietlen nirvána peremén (mi nékem megfelel, de egyébként silány), milliók élnek itt, közöttük te meg én. Több millió szittya, besenyők és hunok rongyos […]
