Ócska játék, színfalak mögött 
Nem értenék az emberek sem 
Beteg a világ feslett, törött 
Gondolatokra emlékezve. 
Olykor rózsaszirmokat teremt, 
Néha apró hajtásokat 
A boldogtalanságra hajt fejet 
S leperegnek közhelyes szavak. 
Csak álmokból élni, 
A nevetés is elmenekül hirtelen 
A múlt képkockáit rakosgatni 
Csak újból átélni azt, mi már úgyis mindegy.

A képzelet sokszor csak rajzol 
Felborult és álló bábok között 
Naivság, megváltani a világot 
A távolbalátás már rég megtörött.

Feledni azt, az erős, dohos szagot 
Átlépni oda, mi eddig láthatatlan volt 
Csevegő madaraktól hallgatni az új napot 
Hozzábújni a csöndhöz, ha átkarol.

Ringathatna még az a bölcső, 
Bármennyire is zajosan nyikorog 
Unalmas állandóan várni, hogy el jő 
Miközben az a legjobb dolog. 
Szóra bírni a némaságot 
Letörölni az eső könnyeit 
Üvölteni a csendnek, hangosan 
Ébredjen fel, mert elalszik! 
De a képzelet csak fest, és fest 
Életre akar kelni 
Kis színes festmény lesz 
Nem holmi olcsó színdarab akar lenni.

Kaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője. Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa,…