előadja: Kardos Katalin

Kagylóban a gyöngy

Mint a tenger mélyén megbúvó kagylóban a gyöngyszem,
oly mélyen rejtőzik lelkedben a könnycsepp,
mit előttem mélyen, legbelül titkolsz, hogy sírsz.
Kagylót szétfeszíteni akartál?
Mondd, miért?

Az élet szépségét, ízét, mint könnycseppben a só,
Te adtad nekem, engem elhagyó, tőlem elforduló,
ki velem voltál, életem fájdalmas szakaszán,
s kimondtad, mit amúgy is tudtam.
Mondd, miért?

Magányomon, szomorú napjaimon átsegíteni?
Ajkaimra mosolyt csalni? Jókedvre vidítani?
Gondolatim szétszórt porszemeit megfejteni,
mit bogár, lepke, méh szétszór a világba?
Mondd, miért?

Só íze, élet gyönyöre, mint lant zengő dallama,
kórus hívó szólama, szférák zenéje,
táncot lejtők lányok fején a glória sugara,
aranykor, szépség, asszony íze.
Mondd, vársz rám?

Lant és líra. Költő és dalnok,
férfi, ki bajnok és csak igazat szól, nőt és gyermeket véd.
Van ilyen még? …vagy csak álom, hogy várod, de nem jön.
Forgolódsz, gondolkodsz, de nem remélsz.
Mondd miért?

Mesékben nem hiszel, felnőttél elhiszem,
gyermek sosem voltál. Tündérkert illata, sejtelmek sugallata,
mesélők garmada, mire jó? Vitéz harcos ígérete – történetek idézete:
dán királyfi lehet lány is. Vadászhat hobo is.
Mondd, merre jársz?

Jadviga párnája, szívem minden órája, öreg cseléd sóhaja,
ki bölcsebb uránál, s tanácsot ad.
Mit remélünk, felülírják, történeted megmásítják,
ki tudja az igazat? Fontos még?
Mondd miért?

Láthatsz színtisztán, szemedet befogják,
füledben ólom. Nem szívedben, mit megkötöttél.
Gondolatod hajthatja szélmalom, szívedet az óhajod, mire vágysz?
Elméd áttetsző, szíved drágakő, mit ajándékba adtál.
Mondd, kinek?

Költőre, bajnokra, zenére, munkára, szépségre,
mondd, mire vágysz? Mindre rábólint az Isten?
Elvenni senkitől nem akartál, mégis magadra maradtál,
pedig csak adtál. Jó ez így?
Mondd, kinek?

Hogy mit adtál? Mosolyt, örömöt, szépséget, jót, gyermeket, jól végzett munkát.
Észrevették? Néhányan talán…..
Siker és élmény elmúló, tehetség – mondják örök – veszendő,
pénz sokszor koporsószegnek sem elegendő.
Mondd, miért?

Kagyló a vízben, nyelven a kavics,
mégis süket és néma vagy.
Jó ez így? Nincsen, ki gyógyítsa, szíved orvosa távolban,
messze jár. Tánc, öröm, élet, múlandó, kő, kavics porladó, acél örökkön tartó.
Szíved körül.

Kagylóban a gyöngy, gyöngyben a könnyed,
könnyben a só, mint mély bányában az erő, gyógyító.
Akarod még a gyöngyöt? Nyisd szét a kagylót!
S nem kérdezem többé….
miért….

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…