B. Mester Éva
Férjemnek
Huszonöt éve egy zúzmarás hajnalon,
angyal szólított át a másik oldalon.
Most fentről, a magasból vigyázol ránk.
Tudod, azóta kibővült a család,
nagyapa lettél, négyszeres.
Egy vállalkozás is viseli neved.
Viselem én is, ugyanott lakom.
Sorscsapás? Magány? Nem latolgatom.
Teszem amit kell, s bár egyedül vagyok,
időről – időre nagyot is álmodok.
Az égiekkel együtt, te is látsz, támogatsz,
köszönöm, hogy most is kíséred sorsomat.
Mindig hiányoltad a neked írt versemet,
akkor nem írhattam, mert egy voltam veled.
Élő virágokban rejtem el könnyemet,
a tieiddel tovább élem az életed.
- december 09.