Ülj ide mellém, kedves!
A párnám könnyektől nedves,
nem is tudom, hogyan kezdjem el.
Ne hidd azt, hogy nem szeretlek,
mégis – hidd el – így lesz könnyebb,
ha megmondom: nincs tovább!
Nehéz lesz, tudom, a kezdet,
szokatlan lesz nélkülem élned,
várni fogsz rám, s én nem jövök.
Csak a jóra gondolj,
a sok szépre,
arra a boldog együttlétre,
ami talán igaz se volt!