RosaMaria B.: Éj

Mély, sötét,
fénytelen végtelen,
mámoros, bársonyos,
álmodok égtelen végtelent.
Esztelen, nesztelen
foglyul ejt, fogva tart,
akaratlan takaratlan, fedetlen keblekkel
ellibben előtted éjjeled asszonya.

Fekete lepelben
arcodba bámulva,
álmodat kémleli, vágyaid kutatja.
Lényedbe markolón paplanod alá búj,
hajadat simítja, füledbe fúj,
bőröd cirógatja, talpadat csiklandja,
incselkedik veled,
míg álomba ájulsz.

Ciróka-maróka
huncutkodik veled éjjeled asszonya.
Hangtalan, parttalan provokál,
szalmaszállal füledbe fúj.
Ajkával ajkadat érinti,
szemével szemedet szemléli,
haját hátraveti,
füledbe harap.

Ébredel éjeden,
s éberen álmodol tovább.
Szedáltan, szédülten, vágyva és őrülten
öleled éjjeled s álmaid asszonyát.
Félkörös forgatag, forróság fogva tart,
kábultan, ájultan vágtázol lovadon tovább…
Végtelen éjszaka, fények a távolban,
tüzes karikán keresztül ugratsz át,
s izmaid feszítve viszed magaddal
álmaid asszonyát.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…