Edit Szabó : Téli korcsolyázás Tél derekán beállt a fagy, kemény mínuszok biz’ vannak, befagyott a tavak vize, korcsolyázók örömére. Jégtakaró vastag, kemény elbírja terhek erejét, rianásnak híre-hamva, siklanak is vígan rajta. Apa, anya, gyereksereg tükörsima jégre mehet, parti nádas nem menedék, védi sirály is a fészkét. Déli partnak sekély vize szinte aljáig a jégbe […]
Láttamozott iratok hevernek szanaszét Hanyag szavak Elfolyt képzetek Háborog a morajlás, felesel a szél. Megtaposott földbe elbújt mélyen Dőre, lenyomatos kirakatok Megbolondult gondolatok Vakultig ássa az idült szépségen. Árnyékok beszélnek a fallal Vitatkoznak szent beszédek Szólalkoznak kesernyés jövőképek Bár sosem ébredtem még holnappal. Virágok festődnek a margókra Mai nap nem öltözök bohócnak Mosolyvonalat rajzoló, keserű […]
Farsangra várva A hosszan tartó januári hideg már Betört sejtjeimbe is, s azt juttatják eszembe A fáradt múlt is tartogatott öröm perceket A halmozódó nehézségek ellenére Többször elővarázsolta a farsangi jókedvet A múlt évi olypiai játékok Lázba hozták,s szinte egybe kovácsolták a nemzetet Még a közömbösek arca is felderült Számtalan magyar siker a képernyőre került […]
Edit Szabó : Családok fájdalma Országzászló fél árbócon a nagy nemzeti gyásznapon, oly emberi tragédia, fiatalok hulltak porba. Hirtelenség nincs eszmélet, ketté tört fiatal éltek, hol vagy Isten, hogy engedted, az életük odavesszen. Előttük volt minden szépség, előttük volt a reménység, kedves családjuk mellette hogy lesz béke éltetekbe ! Vér a vérból, test a testből […]
Valahol az erdő mélyén, Lombos fák takarta cserjék szélén, Őzgida ül bánatosan, Anyját várja magányosan. Kis fejét csak forgatja, Hátha valahol meglátja, Nemsokára esteledik, Kis szemébe könny szökik. Félelmében csendben marad, Mert az ordas farkas arra halad, A sötétség nagy lepelként, Betakarja védelmezvén. Reszket, fázik kicsi teste, Nincsen aki melegítse, Mindenütt a […]
Csillag Csillag, csillag égi lámpa, varázslatos kozmosz álma. Hány nemzedék hitte, várta, csodás látomásod áldva sorsfordító erődet. Fohász szállt a csendes éjben: kértek jót és rosszat Tőled, de, Te fenn a magas égben, tinta-kékű vak sötétben állandó vagy, ragyogó, ezüst fénnyel csillogó, mindenségben villódzó!
Szép kikelet gyere már! Fújd el a föld ridegét! Szél ha zenél, az idő is muzsikál tefeléd. Fénylik az ég. Veled itt most csepeg, olvad a jég. Jöjj ide! Törjön a tél. Pirkad az új tavasz, él. Égnek a fények, a tél megy, s az idő viruló. Part köve fény peremén, csendesen elsimuló. Víz bugyog, […]
Modern Gengszterizmus ! Dohog a parlamenti patkó Már bőven kovácsolásra szorulna Recseg – ropog, csaknem összeroppan A káromlástól, a szitokszavak áradatától Ma különös átok szállt a házra A folyosói hangzavar a tetőfokára hágott S szinte elviselhetetlenné vált A miniszterasszonyt várva Érkezése után persze Előjogával élt a drága Miután vezérétől a nép Becsmérlő kioktatásban részesült Következett […]
Magunkra maradva. Talán meglepő gondolat: Hegedühang ad nyugalmat Más bosszankodik,falamon kopogtat Én könyvet veszek kezembe Vagy fotelemben megpihenve Számitógépem fölé hajolva A nagyvilágban ide – oda bolyongva Kerülve a drámai hiradást Vagy az egyhelyben topogást A politikában, ránkzuduló Lelki rombolásban A szégyenletes passziv rezisztenciában Melyet gyarlóságunk reánk kényszerit Az álmodozásban,a mindennapos csalódásban Hogy visszabillenjen a […]
Kiábrándultan Csak esik,esik csendben, lélektelenül S lassan kivül-belül elszürkül a világ Nézem a fuldokló természet kinkeserveit Hogyan vesziti el a valaha zöldben pompázó szeretteit Kopott, tarka ruhában az utca embere Az elvétve látható szép vonások mögött is erőszakolt külsőségek rejlenek Élettelen a város, mintha kalodába zárták volna S mundérján főpolgármesterünk bünös szellemiségét hordja. Az ősi […]
