BUÉK!

Elmúlt a Karácsony, itt az év vége. Üdvözletek jöttek, mentek, s mennek újra, boldog újévet kívánva. Férjemet kérdezik, engem valójában hogy hívnak, Irma vagy Csöpi?   Elgondolkodom. Hány néven neveznek? Hány becenevem is van?

Irma, Csöpi, Csipet, Csöre, Csöppem, Csöpi pipi, Csöpikém, Kis csipasz, Cunikám, Irmuci, Irmus, Irmusom, Irmám, Lassúné, Irmi-Cirmi, Cirmancs, Te Igazság Bajnoka te, Irmina, Irmuskám, Munduska….

Mennyi becenév! Milyen sokféle érzelem és tulajdonság, ami kiváltotta és megtartotta a körülöttem élő emberekből ezeket a becézéseket. A nevek mellé felbukkannak az arcok, és hallom a kedves hangokat, ahogy kimondják nevemet, a rokonok, barátok, ismerősök. Emberek, akik végig kísérték életem szép, örömteli és keserű pillanatait. Akik mellettem álltak és bátorítottak akkor is, amikor a legszomorúbb napokat csak igen nehezen tudtam átvészelni és túlélni. Amikor egy halkan súgott jó szó, egy pillantás, egy kézszorítás, többet ért mindennél. Neveltek, tanítottak, támogattak. Bíráltak és bátorítottak, megszidtak és dicsértek. És szerettek. Igen. Szerettek, akik már nem lehetnek velem. És szeretnek, akik kitartanak mellettem. Akinek ennyi beceneve van, azt sokan szeretik, mert szeretetből adják! Boldog, büszke és hálás vagyok a sok becenévért! Ez ad erőt és kitartást a mindennapokhoz.

Éjfél. Az óra mutatói lágyan egymásra simulnak, csendülnek a poharak. Gondolatban itt van velem mindenki:  Irma, Csöpi, Csipet, Csöre, Csöppem, ……
Boldog Új Évet Kívánok! Tartalmas, szép év legyen mindenkinek!

Mottó:

„A hála nem annak a joga, akinek hálás valaki, hanem annak a kötelessége, aki hálás. Hálát követelni ostobaság, nem lenni hálásnak: becstelenség.”

(Kljucsevszkij)

 

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal.…