Sóhajunkat hullámok hátára helyezve

Küldjük messze messze az ismeretlenbe.

Hullámok, melyek afrikát is megkerülve

Vándorolnak fáradhatatlanul egyre csak délebbre

Útközben megpihennek egy egy eltévedt szirt tövében

Uticélját, s értelmét számolhatjuk akár csak fényévben

Ausztrália partjainál kissé lecsillapulnak

De szivünk mélyén továbbra is egyre visszhangzanak

Ha forró nyári napban ábrándozol,s a szemhatárt fürkészed

Hatalmába ejthet a bélibáb hamis illúziója

Lábaid alatt megbúvó apró pockok,s szentjános bogárkák

S tücskök kórusa zümmögi csorbult reményeink fohászát

S már itt is van a páradús lég kiváltotta felhőóriás

Melybe fejem rejteném, hogy bánatom ne láthassa más

A lezúduló esőfüggöny könnyeim lemossa

A gyermekévek szépségét s báját is magával ragadva

Az unokák zsivaját tőlünk végleg elragadva

Öreg napjainkra életcélunk elhomályositva

Keressük,kutatjuk a bűvös varázsigét múltunkban

Ám bibliai hittel várjuk a tékozló fiút otthonunkban

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…