Kain

Az Ószövetség sorait olvasom,
Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom
Félve forditom füleim a hiradások felé
A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé

Az Úr fájdalma egyre csak növekedett
Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert
Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén
S megszületett az Úr szivében a megváltó remény

Noé lett a záloga az özönviz utáni időknek
Mégsem szolgált tanulságul a követő nemzedéknek
Az örök rivalizálás mételyként élt tovább a szivekben
Néha arcot váltott , de egyre növekedett az emberben

Az Úr végtelen irgalma mégis határtalan maradt
Választott nemzetséget fiának, ahogy az idő szaladt
Elküldte a Földre, hogy tanitásával az utat kijelölje
S életáldozatával az emberszeretetét megszentelje

Új meg új Kainok születtek századokon át
Abelek imája közben szünet nélkül az égbe szállt
Embermilliók váltak értelmetlen áldozattá
S a győztesek életvitele a természetet kárositá

Napjaink Kainja keleti migránsok csukjályába bújt
Kivetkőzve Isten képmásából Európában mindent feldúlt
Hiába várjuk az Úrral kötött ősi szerződés megnyilvánulását
A felhők felett felbukkanó szivárvány békét sugárzó felbukkanását

Bár az éhezés, a szegénység a ma emberének is nagy átok
A Kaini gondolat gyilkossághoz vezető leple borul majd rátok
Az Úr türelme emberi léptékkel mérve végesnek tűnik
S akkor a természet békés összhangja végleg megszűnik.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…